Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-04-30 / 12. szám

189 Broomielaw könnyű martaléka lett, melly — ha javult is, nem nagy dicsőséget aratott, mert egy középszerű ló Effervescense ellen csak egy nyakkal győzött. Az egy ezer guineaért csekély mezőny indult; nyerte alig egy fejjel Hastings marquis pej kanczája Repulse Stockwelltöl, gr. Lagrange Bayonettje ellen, mellyröl azt tartják, hogy jobban lovagolva nyernie kellett volna. Futott még hét más kanczacsikó. Repulse az Oaksra is nevezve van, Bayonette nincs, tulajdonosa nagy sajnálatára, ki sok mással együtt e szép alakú franczia lovat szívósabbnak tartja mint a győztest. A két évesek versenyét b. Rothschild Hippia csikója King Tómtól nyerte 16 más ellen ; a Newmarket Stakes pedig Robin Hoód-é lett egy fejjel Sealskin ellen; Magician és Jack in the Green harmadik és negyedik. Ttízokvadászatok. ii. A mint utolsó czikkemben is, mintegy panaszlólag említém volt, hogy határunkban egész télen át nem mutatkozott túzok: hinni kezdők, hogy az 1866-ik év a túzokvadászatra nézve nálunk nem igen érdekes lesz: s így a téli túzokvadászatok eszünkbe sem jutottak. Martius közepe táján, a mint a ménesjárási gyepen, hol rendesen lovaimat jártatni szoktam, egy dombra fellovagolnék: nem csekély meglepetésemre a távolban több fehér pontot vettem észre, mellyekben csakhamar e vidék törzsvendégeit, a túzokokat ismerém fel. Rögtön azon gondolkozám : hogy, és mikép lehetne őket megejteni ? A terv azonnal készen volt. Ugyanis, hogy járásukat megtudjam, szükségesnek tartám őket felverni s ezt meg is tettem. A túzokok sejtvén szándékomat, felemelkedtek s egyenest délnek a darumajori határdombok felett húzódtak el. Jól megjegyzém utjokat s ezzel hazatértem azon feltett szándékkal, hogy másnap illy időtájban t. i. esti 5 órakor kisértsünk meg egy hajtást. Csakugyan ki is mentünk másnap, de amint ama bizonyos helyre értünk ki, túzokjaink fegyvereinket alkalmasint felismervén, gyanúperrel élve kereket oldottak a nélkül hogy egy hajtást is tehettünk volna. Ezen ügyes hadi mozdulataikból csakhamar azon meggyőződésre jutánk, hogy ügyes ellennel levén dolgunk, csatatervünket nekünk is meg kell változtatnunk. Nem maradt egyéb hátra, mint másnap ismét kimenni, szekerünket Darumajorban hagyni, nekünk pedig az árokparttól fedve s a túzokoktól nem látva, leshelyeinkhez szökni. így is történt; mielőtt azonban elállottunk volna, F. barátomat az ellenkező oldalra küldém azon esetre, ha netán vadjaink kitörni akarnának. Alig állottunk két perczig helyeinken, a midőn azon irányból, hol F. barátom állott, egyes lövést hallánk. Már félni kezdék, hogy túzokaink kitörtek és a mai nap reánk nézve ismét sikeretlen lesz. De milly kellemes volt meglepetésem, midőn egyszerre 10—12 darabra menő túzokcsapat egyenes irányban tartott felénk, hol én és 12 éves Béla öcsém állottunk. Soká várakoznunk nem kellett, mert az úgy is sebesen haladó túzokok repti-