Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-04-10 / 10. szám

.149 nemcsak elmaradását pótolhatta, de előnybe is jutott, mellyet már többé el sem is vesztett. Hasztalanok voltak Cambridge vógerölködései a győzelmet visszakeríteni. Oxford lassan de bizton nyomult előre és a nyeröpontnál majdnem három hajóhoszszal járt elöl; időben 15 másodpercz, vagy tiz stroke. Az egész verseny rendkivüli sebes irammal 21 perez 48 másodperczig tartott. Oxford a verseny első részében roszabbul evezett mint előbbi években, rövid rántott vonást lehetett többször észrevenni, mig sokszor az evezők lapátjai sem mártattak egészen a vizbe, de vége felé a bizodalom visszatértével ismét belejött régi szabályos, hosszú erőteljes vonásába. Legjelesebb volt az 5-ik szám, Harley, kit tökéletes evezősnek lehet mondani. A cambridgei csapat sokkal jobban evezett a tavaknál, mit különösen vezérének Griffithnek köszönhet. A csapat összeállítása leginkább a 7-ik szám Kinglake érdeme volt, a mi az öt évi vereség és a cambridgei egyetemben mindig uralkodó viszályok következtében valóban nem könnyű feladat. Mind a két rész a tavai használt hajókban evezett, mellyeket Salter hajóópitész készített Oxfordban. Chitty J. W. oxfordi tanuló volt pályabiró. Ez a tizenharmadik győzelem, mellyet Oxford nyert 23 versenyben, és pedig egymásutáni sorban a hatodik; miből látszik hogy 1861. előtt Cambridge volt előnyben. Régi szokás szerint a verseny után mindig díszebédet ád a „Thames subsription club" csolnakász egylet a „Willis" termekben, a két versenyző csapat tiszteletére. Ezeken kívül sok kitűnő országhirü egyéniség vett e lakomában részt; a vendégek száma 120 volt, és számos pohárköszöntés hangzott minden részről különösen a versenyzőkre. A világ ugyan jobbára csak a sikert szokta kérdezni és nem törődik az okokkal, raellyek azt előidézték, de annyi elvitathatlan, bogy Cambridge, mely eleinte épen séggel nem volt kedvencz, a verseny folyamatában mindinkább részére hódította a közvéleményt, és nagyon kétes, váljon azon szerencsétlen vitorláshajó közbejötte nélkül ismét Oxfordé lett volna e a győzelem. Egyébként mind a két csapat törhetlen lelki erőt bizonyitott, és még sok érdekes verseny reményére jogosít. B. I. Vegyes. — A pozsonyi, pesti ós bócsi versenyekre nevezett lovaknak alább közlött sorozatából kitűnik, hogy a mezőnyök nagysága az elébbi éviekéhez képest mind a három pályagyepen jelentékenyül növekedett. Pozsonyban nyolez versenyre 65 nevezésben 45 ló, Pesten tizenöt versenyre 168 nevezésben 95 ló, Bécsben tizenkét versenyre 164 nevezésben 90 ló van bejelentve s ezenkivül Pesten a Nákodíjra 10, Bécsben a kisebb akadályversenyre 15 aláírás. — Bécsben és Pesten kevés kivétellel ugyanazon lovak futnak; a pestiek közt 17 van ollyan, melly Bécsben nem fut s a bécsiek közt 14 ollyan ló fordúl elő, melly Pestre nincs nevezve, de ez utóbbiak közül csupán Stonewall Jackson a nevezetesebb, mig Pesten Lühe úr három lova: Bally Edmond, Black Jacket és Lady Rand, továbbá Henckel grófnak három 3 évese: Agamemnon, Acteon és Ganymede kelthetnek figyelmet. Atalában a pesti neve-