Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-03-20 / 8. szám

121 ' akadályversenyekben sok kitűnő állat is indul, mint Francziaországnak az idén itt vadászott legkitűnőbb két félvére, Young Mastrillo és Géralda, mellyek azonban itt egyszer sem nyerhettek. Egy itteni földmives, ki hétköznap kék blouse-ban ekéje szarvát tartja, az itteni angol idomárnál 5 akadályverseny lovat tart, mellyeket részint maga nevelt vagy vett; — ezekkel az egész vidéket összejárja, s az idén főképen ö nyert itt minden díjat. Kitűnő állatjaira jó lovast is választ, mint báró LeCordiét, kit bátran egyik legjobb lovasnak mondhatok. Különös, midőn ezen egyszerű jó képű paraszt ember kék blouse-ban kitűnő 4 éves telivér csikaján lovagol ki a versenyekre, és ott egész szerényen de értelmesen vitatkozik a terhekről. Elég világos, hogy itt elég ösztönzés van jó lovak nevelésére nyújtva, mert nagyon kelendő és keresett czikk a ló s különben is az akadályversenyeken jól kifizetheti a fáradságot. A versenyek igen élénkek szoktak lenni; a közönség mind kocsikról nézi, a nagy viz-árok két oldalán sorakozva; az állványok, bár igen csinosak, mindig üresek ; a szünetek közt a társaság egymást látogatja, és a kiürített pezsgő palaczkok nem kis mértékben növelik a jókedvet. Pau igazi sporting-caraeterrel bir, mindenki lovagol, mindenki lóval foglalkozik. A női társaságban is divat ezzel foglalkozni; miért is több díj élén a szép nem áll. A ki az illy modorú életet szereti s szívesen forog angol színezetű és szokású társaságban, az ép olly jól erzendí magát Paliban, mint e sorok irója gr. Nádasdy Ferencz. Regi és itj képek. (Folytatás.) A vadászok most mindannyian állásaikról gondoskodtak s legjobb helyet nekem, mint idegennek engedték át, arra figyelmeztetvén, hogy lehető gyorsan foglaljam el, miután a hajtók tévedésből, bár jó távolban, de már megkezdék a hajtást. Elfoglalandó állomásom egy merészen kiálló magányos sziklán volt, melly olyképen emelkedett a tátongó mélység fölött, hogy róla az egész völgyet be lehetett látni, s így egyetlen zerge sem kerülhette ki a figyelmet. Tetején gyér füvei fedett s körülbelül négyszögölnyi síklap terült el, mellyen egy magamfajta kis ember ép elég helyet talált hosszában leheveredni, a nélkül, hogy lábait le kellett volna lógatnia a roppant mélységbe. E síklaphoz néhány lábnyi hosszú, de olly keskeny párkányzat vezetett, hogy csak lábat láb elé rakva lehetett rajta felmászni. Hogy a párkányzathoz érjek, előbb egy igen meredek és sikamlós fülejtőn kellett lemennem, melly, a mint minden tapasztalt zergevadász tudja, tízszerte rosszabb és veszélyesb a szikláknál. Ez azonban itt nem sok veszélylyel járt, mert ha el is találtam volna csúszni, a füharasztok hellyel közzel olly hosszak valának, hogy meg lehetett beléjük kapaszkodni. Olly megrakodtan azonban, mint én valék, két puskával és hegyi botommal, gyors haladásról szó sem lehetett. A párkányzathoz érkezve, miután már hallottam volt egy lövést visszhangzani, meg akarék állapodni; de a hozzám mintegy 200 lépésnyire álló F—d urnák éles füttye megváltoztatta szándékomat, s így útam legnehe-