Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-03-20 / 8. szám

118 vitt, mig végre nyom nélkül eltűnt. — Később értésünkre esett, hogy egy földmives a fáradt állatot zsákba fogta, reménylvén, hogy újból eladhatja; de számítása megcsalta, mert a kimerült állat örökre megmerevült a zsákban, és így minket minden haszon nélkül egy bosszú vadászat vég örömétől, a rókafark és fej hazahozatalától fosztott meg. Más ízben ismét a mély és sebes Gave folyón mehetett valószinüleg át a hajtott róka, mert itt a nyom megszűnt, és ló, lovas, eb a túlpartoni tovább keresést megtagadta. Ezek után nem szükség több dicséretet felhozni, e tények elég világosan bizonyítják milly szimat, milly kopó és millyen falkár egyesült Pau-ban s bátran elmondható, hogy a britt szigeteken sem vadásznak különben. Devri vonszalék-vadászatai sebes iramú akadályversenyeknek nevezhetők. Tíz percczel a vadászat előtt, kiszemelt területen, mcllynek akadályait a kitűnő lovas és tulajdonos elég szépeknek találta arra, hogy benne talán még izgalmat kelthessenek, gyors lábú emberrel szalmacsutakot vonszoltatott meg, melybe vagy rókamaradvány, vagy heringek voltak kötve. A kibocsátott erős kopók minden tétova és szünet nélkül hajtottak az igen éles szimaton mintegy 6—10 perez alatt végig, hol aztán valami martalékot találtak. így egy és ugyanaz nap 2—3 illy drag-ot csináltak, mellyek többnyire mind jól sikerültek. Illy gyakorlat mellett nem szükség említenem, hogy a gróf akadályverseny-lovai jó conditioban voltak, nem tagadták meg az ugrást, és hogy vele e vadászatnemben csak a legkitűnőbb lovak vettek részt. A landes-ok talaja a sárréti-ébez hasonlíthatott; igen ruganyos turfa alap, mellynek teteje a lehető leggödrösebb, úgy annyira pedig, hogy hetek telnek el, míg a ló megtanúl rajta gallopirozni. Az akadályok árokkal ellátott földfalakból (bencb, francziáúl: talus) állanak s hasonlók az irlandiakhoz. Nagyságuk és alakjuk igen különböző, mi a kopók követésénél a fö nehézséget képezi, nem lehetvén előre látni, milly alakban következnek, és gyakran nem lehetvén kivenni, hogy az első akadálylyal egy második van kapcsolatban ; azért csupán is a ló ügyességében lehet bízni, a lovas felettébb keveset segithet. Ezen földfalak3 —5láb magasak, 1—6 láb szélesek; előttük és néha utánuk is 4—8 láb széles mély árok van. Mindez úgy be van nőve gonc-marinnal (tüskés vetemény, mellyet minden két évben kaszálnak) s bokrokkal és fákkal : hogy gyakran nem lehet rosz néven venni a lónak ha felbukik, annyira el vannak az akadályok takarva. Minden külön föld illy formán van bekerítve, úgy hogy majdnem minden 30 ölnyire egy akadály mutatkozik. Nehezíti a tért még a sok keresztút is, hol sok veszélyes kettős ugrás van. Sikerrel csak az itt nevelt vagy az irlandi ló vadászhat; Angolhon legjobb vadászlova sem volna helyén itt; s vagy tulajdonosa rögtön felhagyna vele ; vagy ha szive, kitartása és csontjai elég kemények, úgy csak az idény végével fogná mondhatni, hogy kellemesen vadászik. Az angol ló hozzá van szokva a repülő (flying) ugráshoz, itt pedig nagyon kevés a vizes árok és nagyon ritkán kell kaput ugratni, hogy valamelly bekerített földből ki lehessen jutni; a kőfalak is mind gyeppel vannak rakva, és olly magasak, hogy ezeket is kétszerre kell ugratni. — Elég alkalmam volt itt láthatni az annyira híresztelt irlandi lovak ügyességét. Mint rúg két hátsó lábával a földfalon egyet, hogy az árkon túl