Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-03-10 / 7. szám

99 kor figyelembe kell venni, hogy a pótlovazási parancsnokságnak gyakran volt alkalma persa, cserkesz, moldva, beloroszországi és galicziai magán ménesekből, mellyekben a lónemesítés magas fokon állott, derék lovakhoz jutni, mellyek közt nem ritkán vemhes kanczák is találkoztak , s a tartaléknál visszatartatván, a kincstári lótenyésztéshez kitűnő példányokat szolgáltattak. A ménes eredeti magvát ukrainai, asztrakáni és kaukazusi lovak képezték, mellyek később erdélyi, török és lippiczai fajokkal bocsáttattak keresztezés alá. A vad hágómének egész éven át együtt voltak a tenyészkanczákkal, a pepinier mének csak hágatás idején bocsáttattak a pepinier tenyészméneshez, melly utóbbi a legjelesb tenyészanyagból állíttatott össze. A ménes legeredetibb törzsét Barbarino berber fajú csődör képezte, melylyet 1802-ben szereztek ide gróf Bethlen János erdélyi méneséből, a többi tenyésztőén nagyobb része ismeretlen származatu volt. Csak 1815 óta, midőn a ménes és pótlovazási igazgatóságot gróf Hardegg Henrik tábornok vette át, emelkedett az intézet minden ágaiban kellő magasságra, és kezdett okszerű alapokra fektetve rendkívül haladni. Nemes keleti méneket tettek át a bábolnai és piberi ménesekből s egy lippitzai M a j e s t o s o t a lippitzai udvari ménesből, a radautzi intézetbe ; ide ültették át a normán fajú Noniust is, szigorún megválogatták a kanczákat, és lehető figyelmet fordítottak a nagy erős alkat képezésére. 1822-ben kezdték a félvad anyakanczákat lassankint, s a csikókat egész a kezességig szelídíteni, melly czélra, s hogy erős kifejlés mozdíttassék elő, a csikókat két éves korukig abrakra fogták. — Idő múltán megszüntették a szabadban való hágatást s ez ezentúl vezetéken történt. Jeles hágómének beszerzése által, valamint nemes tenyészkanczák, — többnyire keleti eredetűek — áttétele által más katonai ménesekből, a radautzi ménesbeli ló mindinkább nemesült. 1824-től kezdve mind nagyobb haladást nyert a ménes müvelés, melly czélra az állam sem kiméit áldozatokat. 1859-ben a birodalom összes katonai méntartalékok, s egyszersmind minden itteni katonai ménesek fölött való főigazgatóság Waljemarei R i 11 e r altábornagy úr kezébe ment át. Ez által új korszak támadt a tenyészintézetben , melly mind a lótenyésztés, mind a ménesgazdászatra jótékony hatást gyakorolt s mellynek Radautz is jelességének mostani magas fokát köszönheti. A radautzi ménesből került ló, mellyet mai nap kizárólag angol vagy keleti származásúnak lehet tekinteni, igen nemesített állat, rendkívül kitartó, csikó korától kezdve mindenféle fáradsághoz hozzá van szoktatva, annálfogva nagyon SZÍVÓS természetű. Patái különösen szilárdak, és a ló kicsi korától kezdve minden lehető természeti tárgyhoz hozzá van szoktatva, mi által nagyon különbözik a magyar méneslótól, melly kivált a sebes folyású vizektől idegen. Ezen tulajdonainál fogva úgy az egész hadseregben tábori paripául, mint a nemességnél is tenyészetre, nyereg alá és hámba igen kedvelt. Gyakran többre becsülik más fajú lovaknál, nemcsak származatának tetemes államköltségen előállított eredetiségénél, hanem különösen szigorú elvekre alapított nevelési rendszerénél fogva is. Kicsi korától kezdve minden időváltozáshoz és a physikai életmód sok olly eseményéhez van szoktatva, mellytöl 7*