Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-01-10 / 1. szám

7 a ló állapota az én módszerem alkalmazása mellett tökéletes: úgy aszerint cselek­szem is. A töretlen zab sokkal inkább segíti elő az emésztést és vérbevegyülést; s ha­bár öt százalék, egymásra több vagy kevesebb, emésztetlen megy is el: a többi ki­lenczvenöt százalék jobb eredményt hoz létre, mint a tört zab teljes mennyisége. (Folyt, követk.) Kalandócz és túzok. Mutatvány gróf Lázár Kálmán „A lég urai" czimíí munkájának negyedik füzetéből. Napi lapjaink nagyobb része elismerő méltánylással emlékezett a fönebb idézett czimü munkáról, melly tüzetes eredeti természetrajz hiában, ennek becses alkatrészeit rakja le az időnként megjelenő s pár igen csinos rajzú képpel ékeskedő füzetekbe. A lég urainak" monographiáit jeles ornithologunk szakértelme tudományilag tanúl­ságos — a kedélyes előadás pedig kellemesen vonzó olvasmánnyá emeli. Az utóbbi füzetből mutatványúl pár kiszakított helyet veszünk át. ;,Az ázsiai puszták egy szárnyas lakosával, melly két év előtt pusztáinkat meg­látogatta, fogom olvasóimat megismertetni; — írja a szerző a mü 218-ik lapján. E ritka európai vendég a forradt ujjú kalandócz (Syrrhaptes para­doxus, Steppenhuhn.) E szárnyas kivándorló 1863-ik év tavaszán nagy csapatokban jött földrészünkre, hol hazánkon át egész Dániáig felhatolt. Mielőtt csapatosan jelent meg Európában, Radde és Pallas rövid leírása után még a természetbúvárok is csak hiányosan ismerték.*) A kalandócz a tyúkfélék és a galambok közt mintegy átmenetet képez, de kö­zelebb áll amazokhoz, annyira, hogy az ezen családhoz tartozó c s u p f a j dóktól (Pterocles, Wüstenhühner) csak is ujjainak alkotása és hosszúra kinyúló két középső farktolla által különbözik. A him kitűnően szép madár. Csőre ólomszürke, feje teteje és nyaka szürke, tar­kója sárgás, torka rozsdabarna, begye szennyei szürke, mellét fekete vonalokból álló örv ékíti, mellének közepe fakó, hasának eleje fekete, vége fehér — háta sárgásfakó, de felső felén fekete, tarkázás nélkül. Evező tollainak takarói testszinüek, keskenyebb vitorláik azonban hamvas szürkék. Lábait szennyes fehér pehely fedi. A jé reze kevésbé szép. Tollazata halványabb. Háta apró fekete foltokkal sűrűbben tarkáit. Mellén a felső örv hiányzik, az alsó barnafekete. Hossza a farknyujtványokkal együtt tizenkét hüvelyknyi. Madarunkat Pallas fedezte fel ezelőtt száz évvel Turkesztán sivatagjain , azon­ban pár évtizeddel ezelőtt alig 3 —4 európai muzeum dicsekedhetett e ritka szár­nyas egy két kitömött példányával. *) Hanikkal, ki e madár görög nevét fordítá le, mi is „kétes távoztyú"-nak neveztük pár év előtt, midőn részint külföldi sportlapok jelentései, részint levelezőink tudósításai nyomán , Európában csapatos megjelenéséről szólottunk. Jeles tudósunk Frivaldszky linre azonban, tekintve a körülményt, hogy e madár a kirgiz pusztákról jövet bek alandozta Európa nagy részét: kalandócz nak —­e nem egyetlen ismert faját pedig összenőtt lábujjairól forradt tijjn kalandócz nak nevezte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom