Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-12-10 / 34. szám

543 Dec. 6. T. R. Keresztúr. A falka a nádasban egy rókát elfogott, a másikát pedig kihajtotta s az Ecser és Maglód melletti mendei országútig 27 percznyi futammal követte; itt szünet állott be s a kutyák csak hosszas késés után találták meg a nyomot, melly Gyömrő irányában a biliéi nádasba látszott vezetni. Úgy is volt s a róka a nádas északi oldaláról indúlva, a Sz. István és Túzberek fás, hegyesvölgyes cserháti vonalán egyenes zsinórban s szünet nélkül 53 perczig tartott futammal ment a péczeli erdőig, hol a falka már szemre hajtotta, sikerült azonban neki a sürüs begyoldalon egy rókalyukba menekülni. A mély és változatos talaj daczára az iram sebessége szépen megállott próbája volt az ebeknek, lovaknak és lovasoknak. Dec. 7. T. a Paskálmalom. Itt és a közeli fás ligetekben sikertelen keresvén, a palotai malom melletti kis nádasban akadtunk rókára; ez Pest városa határán át a Paskálmalomig s innen vissza Palota felé ment. Fél órai szünet után falkánk a palotai malomárok mellett teli hanggal vette fel a nyomot s az árkon át egyenes irányban haladt Csömör felé; útközben egy sürü sövény mellett ugrott a már fáradt ravasz s egy ideig szemre hajtatott, mig zsibbadt tagjai újra fölmelegedvén, a csömöri szöllőkbe ment s ide s tova bujkálva, de menhelyet nem lelve, végre ismét a nyíltnak tartott s visszavitt a fóthi malomárokig, ezen átmenni már se ereje se bátorsága nem lévén, jobbra tért s a fóthi ültetvények közt, a kis nyolczas nádrejt közelében, egy lyukba akart — de nem birt menekülni, mert csakhamar kiásatott s a diadalmas falka martalékáéi adatott át. E szünet nélkül 2 óra 22 perczig tartott második hajtás után falkárunk lováról leugorva így szólott hozzám : „To day Iam the proudest man all over Hungary!" — Idényünk e legszebb mai vadászata az első tallyho-tól végig 3 óráig és 17 perczig tartott. Gr. F. P. A galgóczi vadászatok. Mindenekelőtt bevallom nyájas olvasóim irányában elkövetett azon mulasztásomat, hogy „vadászadomáim" folytatása ez évben elmaradt. Elfoglaltságom nem engedé időmnek e tárgyra fordíthatását; de aztán nincs is már sok elmondani valóm, mert hiszen az érdekes események — hacsak a költészet terére nem bocsátkozunk — nem szoktak olly sürün elöfordúlni. Hátralevő adomáimat e lapok jövő évi folyama hozandja. A galgóczi nagy vadászatokra november 26-án gyülekezett az — egymást évenkint viszontlátni szokott társaság. Mi az ott töltött napokat olly különös kedvesekké teszi, az a deli hölgykoszorú, mellynek ez évben a szokottnál nagyobb számával lepettünk meg, midőn a díszterem ajtai előttünk megnyiltak. A viszontlátás első üdvözlései után ebédhez ültünk s ennek befejztével a vidám társaság a házi úr termeibe vonúlt, hol kis körök alakúltak; itt nök és urak közt kedélyes társalgás, ott a szokásos kártyajáték folyt, — mig a késő idő mindenkit visszavonulásra intett. Reggel kilencz órakor a vadásztársak reggelire gyűltek össze, aztán a vadászat színhelyére indúltak, hol a hajtókat már felállítva s a töltő vadász-személyzetet kiki a maga helyén találja. A vadászat rendesen esti fél ötig foly s ekkor a gyönyörű