Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-02-28 / 6. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. Kedd, február 28. fi. sz. Kilenczcdik évfolyam 1805. Téli vadászatok. Kecskemét, febr. hóban. Vadásztereink közel három év lefolyása alatt alig utalhatnak pár emlékezetesb esélyen túl ollyszerü mozzanatokra, mellyek vadászati naplónk gazdagítása s a valódi sport érdekében, egyszerű említésnél egyébre érdemesek volnának. Az 1862. és 1863. évi epochalis nagy szárazság s ennek rémszülötte : az alföldi síkságokon éhhalállal fenyegetett átalános terméketlenség gabonában, fü, rét és gazosokban, ollyannyira káros hatással volt a vadtenyészetre: hogy a beállott nyúlfogyatkozást szem előtt tartva, szójárásként elmondhatni véljük, miszerint nagy kiterjedésű határainkban a nyúlnak csaknem magva is kiveszett, míg a dús tenyészetü síkföldünkön számtalan falkába verődni szokott fogolymennyiségnek vagy kétharmada nem létez többé, s rendkívül kedvező időjárás és az új szaporulatnak észszerű kimélése szükséges hozzá, hogy síkföldünk e két egyedüli honosa vadászigényeinknek megfelelő állományokra vergődhessék, feltéve még, hogy a farkas, róka és az orvmadarak szaporodását fegyvereink kellőkép akadályozandják. Mit szóljunk ezekután vándormadarainkról? — Lecsapolhatlan őstavainknak csak mélyedései fehérlenek, s hol azelőtt dühöngő szelek tajtékba verdesék a hullámokat, most szikes porral töltik be a közel láthatárt, s a tófenék közelén fölriadt tapsifülest pusztai kuvasz robbantja keresztül ott, hol azelőtt szárnyasok ezrei csapdosák a híg elemet; a tanyai gyerköcz pedig az emberemlékezetre kiszáradva nem volt fenékben fontszámra gyűjtögeti a számos éveken át belődözött mindenféle nagyságú göbecset. — A vadlúd és a darvak legmagasb regiókból adva hangot jelezik, hogy itt alant nincsen számukra hely, s hogy magas légútjok még messze, igen messze tart. A vadruczák százezrei helyett egyes példányok mutatkoznak Tiszánk füzesei közt híradókúl, hogy az ö fajuk sem veszett még ki egészen. Az erdei szalonka más irányt vesz s ha jut még valami fölemlítendő, az a sárszalonkák tűrhető mennyisége, mely-