Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-12-30 / 36. szám

578 kormánytollai a fark középén sötét barna színűek. A fark töve a fiókoknál fehér, az öregeknél szürke. A fehér farkú vagyis a tengeri sasnál a lábszárak alsó fele csupasz ; az öregeknél fehér a fark, a fiókoknál pedig egész hosszában foltos. Kevés csősz képes megkülönböztetni a közönséges sólymot a héjaféléktöl. A legbiztosabb külömböztetö jel az, hogy a sólyomnál a fark egyenlő a lezárt szárnyakkal, vagy legalább közel az; mig a héjaféléknél, mellynek egy faja a karvaly közönséges Angliában, a kormánytollak hosszának legalább kétharmad része a be-. csukott szárnyak között fekszik. A sólymoknál a csőr felső részének szélei igen élesek, s a második szárnytő 11 a leghosszabb, s ez által különösen megkülömböztetik magokat a többi orvmadártól. Legnagyobb sólyom a kerecsen; a nélkül, hogy leírnám a három külömbüzö fajt (a grönlandi, az isiandi s kerecsensólymot) annyit mondhatok, miszerint, ha véletlenül lőhet a csősz egy fehér, kékes szürke , vagy egy fehér-tarka sólymot, melly körülbelől két lábnyi hosszú, minden gyűjtő örömest jó áron veszi meg azt tőle, kivált mivel Brittaniában lőtt példány. A vándorsólyom olly ritka Angliában, hogy soha sem díszíti a „csősz fáját;" hossza körülbelől 16 hüvelyknyi, durva fekete szakálla van szemei alatt. A fiókok színre nagyban külömböznek az öregektől, a fark azonban mindkettőnél sötét keresztvonalokkal van tarkázva. E lajstromban nem osztályozhatom a madarakat tudományilag , a mi külömben nem is szükséges. Csak közönséges csősz nyelven ismertetem meg azokat. A héja nagyobb a vándorsólyomnál, s ha talál a csősz egy olly vércseféle madarat lőni, mellynél (a mellett, hogy teste két lábnyi hosszú) a fark egész kiterjedésében a becsukott szárnyak között fekszik, biztosítva lehet, hogy az héja; ha pedig egy körülbelől, egy lábnyi hosszú orvmadarat lő, mellynél a kormánytollak csak két hüvelyknyire vannak a lezárt szárnyakkal betakarva: úgy az karvaly. A héja ritkán fordúl elő Angliában, mig Svédhonban, hol bőven található, minden ragadozó madár között a legpusztítóbb, s kivált az erdőkben. Már siketfajdot kerülgetve is láttam a héját. A karvaly élénk s haragos kis madár, Svédhonban vadászat közben többször láttam a karvalyt, szalonkát üldözni, mint bármelly más orvmadarat. Ha a csősz egy nagy barna vércsefélét talál lőni, melly nem olly nagy, mint a héja, hanem teste zömökebb, s mellynél a fark vizszintes csikót képez a lezárt evező tollakkal — akkor az ölyv. Ennek három nemét külömböztetjük meg Brittaniában, mellyek közül kettő : a gatyás ölyv és gyurgyalag (Bienenfresser) nálunk ritkán fordúl elő. A közönséges ölyvnek lábszárai csupaszak , s kormánytollai egészen sötétek. A gatyás ölyvnél a lábszárak tollal fedvék, s a fark töve fehér. A gyurgyalag az előbbi két nemnél sokkal kisebb és mindig meg lehet ismerni csőréről, mellynek töve a helyett, hogy szőrrel volna benőve, mint minden egyéb orvmadárnál, sima fekvő tollazattal van födve. E három nem közül véleményem szerint, a gatyás-ölyv a legkártékonyabb a