Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-12-30 / 36. szám

573 Szerencs körül vadászva találjuk őt; 21-én: „devótióját elvégezvén, dictálásban foglalatoskodott és annak utána sinkurantázni Ordinantián lévő Udvara népével kiment stb." A következő napokban gyakran „sinkurantázott" eö Felsége; május 11-én pedig a Hídvégi mezőn lévő táborban „Tárgyat (czélba) lövetett az Udvariakkal eö Felsége, rremiumot egy tízes aranyat feitévén stb." — E czélbalövést Rákóczy vadászat hián többször gyakorolta ; így Vihnyén , hol július havában a fürdőt használta, írja Beniczky e hó 1-én: „Asztal után mulatságnak kedvééri Tárgyat lövetett, kik között eö Felsége legjobban a Centrumot találván, másnak engedte a nyereségei;." Augustus 3-án a tornai csatában baleset érte Rákóczyt, mellyet Beniczky így ír le: „Melly confusiót látván a Felséges Fejedelem és a gyalogsággal is segíteni kívánván : a sok ide s tova való nyargalózásban olly veszedelmesen Pandúr nevü Lóval esett, hogy mingyárt ott helyben a Ló nyakát szegte és eö Felségét megnyomván, nagy nehezen kivonhatták alóla, egészen elvéresítvén orczáját; melly véletlen esetre a több hadak is megzúdúlván, vélvén azt, hogy a Felséges Fejedelem vagy az ellenségtől elfogatott, vagyis megsebesíttetett: kiki valamerre mehetett, szaladott. A Felséges Fejedelem penig az esés után is vissza akarván téríteni a futott Hadakat lehetlenséget látván a raegállítatásokban, Nitra-Szerdahelyre éczakára ment, és ott a Doctorral és Borbélyokkal megköttetvén az orczáját, ott meghált. 1709-ben halványodott Rákóczy szerencsecsillaga; a császári hadak az északnyugati megyéket rendre visszafoglalák s a fejdelem már csak azon volt, bogy a császárnak az angol, hollandi és porosz hatalmakkal fennálló szövetségét felbontsa s ezeket a franczia, svéd és orosz erővel a császár ellen egyesítse. A csatazaj és diplomatiai működések közepette is talált Rákóczy időt vadászni; így január 18-áról feljegyzi Beniczky, hogy „az idegen országokba küldendő követek instructiójának concinálásában fáradozván, a sok dologtól kevés pihenést vett s vadászni dél-táján kiment." Illy jegyzeteket csaknem napról napra találunk s a naplóiró majd a Beregi Erdőkben, majd a Regéczi hegyekben, majd Patak, Mikóháza és Füzérvár táján folytatott lovadászatokról emlékezik meg. Május havát Szerencs vidékén töltötte a fejdelem s reggelenként „sinkurantázni" járt a harangodi pusztára; miből bátran lehet következtetny hogy ebólai Szerencsen állottak s nyúlkopóival a harangodi téren űzte e kedvencz sportját. Kár, hogy ennek részleteiről legkevesebb jegyzet fordúl elő; Beniczky Gáspár egyetlen egyszer tesz említést R. kutyájáról: „Mai nap egy kedves kutyája eö Felségének, Roland nevü, megdöglött, a kit is sok ritka olly oktalan állatban való cselekedetekért és legföképen Urához való ritka hűségéért az egész Udvar bánta. Mivel eö nemcsak az idegeneket közel járulni a Fejedelemhez i. em engedte : de még azokat is, kik eö Felsége körül gyakran forgolódtak, ollykor a mikor vagy déli álmot eö Felsége alutt, annyival inkább éczakán, mindenkor a Felséges Fejedelem ágya alatt aluván, közeljönni nem engedte ; ha eö Felsége meghurogatta őtet, úgy engedelmeskedett hogy ! hanem hívásra visszajött. Sok olly állapotokat követettel, a kit eszes embernek is köllett volna cselekedni, oktalan állatban penig csudálatos volt." Ezen év végével s a következőnek elején a fejdelem ügyei mindinkább bonyolodván, nem vadászott többé ; 1710. martius havában Beniczky naplója is megsza36*