Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-02-10 / 4. szám

55 tóbban dühöngött, s csak a legnagyobb erőfeszítéssel érhettünk a víz partjára. Igyekeztünk tájékozást szerezni, hol vagyunk? s c czélból pár perezre megállottunk, topogva és hadonázva, hogy tagjaink el ne fagyjanak. Szegény ebem lábaimhoz kuporodott, s csaknem azonnal elfedte a rásoiflort hó; a zivatar azonban észrevehetöleg csökkent, koronként szünetek álltak be s fejünk felett egy-egy darab kék ég jelent meg, mellyet mindjárt egymást kergető fellegek borítának el; míg végre hosszabb időre tisztáit ki az ég s a hófúvás egészen megszűnt, úgy hogy láthattuAk és tájékozhattuk magunkat; a juhászlakkal szemközt s ettől mintegy fél mértföldnyire valánk. Még a folyón kellett átmennünk, de az átvezető ködarabokra találni nem bírtunk s miután nem késhettünk, mert új hófúvás kezdődött, begázoltunk a vízbe, melly térden felül sehol sem ért. A túlparton már gyorsan haladva ép akkor érkeztünk haza, midőn a szélvihar ujúlt erővel tört ki s teljes sötétség is állván be, éreztük hogy elkésve ily körülmények közt okvetlen oda kellett volna vesznünk. Donald és a juhászné nem kevéssé aggódtak miattunk, tudván hogy segélyünkre nem lehetnek. A juhász egészen ki volt merülve s alig lehetett rábírni, hogy zúzlepte fagyos ruháját levesse s ételt vagy italt vegyen magához; ágyára dőlt s csak nyugodni, aludni kivánt. En részemről rövid időn elég jól éreztem magam s olly mélyen és hosszan aludtam, a mint csak is illy fáradság után lehet. Be kell azonban vallanom titkos fogadásomat, hogy hólepte hegyek közé soha se megyek többé ptarmigan után. A hófajd (ptarmigan, lagopus albus) Európa északi részeiben jelesül Grönlandban, Lapponiában, Skótcziában, Svéd- és Norvégországban állandó madár; a déli részekben csak a legmagasabb havasok csúcsait lakja s a svajezi és szavóji havasok közt gyakrabban, míg a tyroli, salzburgi és stájer hegyek közt ritkábban található ; kemény teleken azonban más vidékekre és elvetődik. A hófajd telente tiszta fehér, kivéve a csőre és szeme közötti fekete szemörcsöt és farkát, melly szintén fekete. Tavasszal a jércze sárgás barna szinü, szürke és fekete tollakkal vegyesen, míg a hím inkább szürke palakő szinü. Ősszel a szigorú hideg beálltáig, hím és tojó egyenlő szürke, s annyira hasonló szinü a kövekhez, mellyek közt tartózkodik, hogy alig lehet ezektől megkülönböztetni. A hegyek csúcsairól ritkán jő le, s köves, sziklás hely a tanyája, hol minden növényzet megszűnt, kivéve azon füveket és mohákat, mellyek a tengerszín felett 3000 lábnyi magasban tenghetnek. Tojásai ritkák, s csak nagy bajjal találhatók, mert a tojás idején a hegyek ormai többnyire folytonos ködben és esőben állván, nagyon kevés kerül a gyűjtők kezeibe, kiket a rendkívül hasonló grouse tojással csalnak meg. Vadászata, a hegymászás nehézségét leszámítva, könnyű dolog, mert nem reb benős egész a butaságig. Télen abban keres menekvést, hogy a hóba rejtőzik, s csak nem magára enged tapodni. Verőfényen elvakúl; nagy szélben s omló esőben pedig felágazva, a fatörzs védett oldalához lapúl. Hivó hangja gyermeknevetéshez, dürgéseszarvasrigyetéshez hasonlít. Diirgése aprilban kezdődik, s május végéig tart. Falkákban'él együtt.