Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865
1865-12-10 / 34. szám
547 közt, és más részről alkalmat szeretnek nyújtani a nagy díjakat el nem nyerhetett tenyésztőknek, hogy magukat fáradságuk és költségeikért kárpótolhassák. E czélból alapítvák a különféle osztályú díjak , mellyekre nézve meg kell jegyezni, bogy némellyikben olly ló, melly már magasb díjat nyert, nem futhat többé alacsonyabbért; azon felül szükségesnek látszott azt is megakadályozni, hogy egyetlen ember, ki véletlenül kivételes lónak jutott birtokába, ne rakhasson minden jutalmat egy maga zsebre. Azért is szükséges a próbákat változtatni, bogy általok egyes lovak sajátságait meglehessen állapítni. Az egyik például kitűnő gyors, de nem olly kitartó, mint a másik, melly nem fut olly gyorsan, de tovább bírja, mint az előbbi. Az illyeneket nem lehetvén közönséges futtatásban egymás mellett kipróbálni, külön rendeznek gyorsasági (1800 métres) és szivóssági (5—6 kilométres) futtatásokat, mellyekben a lovak viszonylagos előnyei kitűnhessenek. A lóversenyek sajátos neme a handicap f mellynek rendszere abból áll, hogy a lovak egymáshoz való viszonyát több vagy kevesebb teherrel egyensúlyozzák, vagyis több vagy kevesebb terhet raknak rájok, ahoz képest, a mint versenytársaiknál idősebbek, vagy már nyertek díjat, ugy bogy handicapban , ha a lovak egyformák volnának, mindeniknek egyszerre kellene a czélhoz jutni. A futtatás e nemének baszna nem mindig tűnik ki, mert eredményéből a győztes ló tulajdonaira néha nem lehet következtetni, s gyakran legfölebb is az mondható, bogy azért győzött, mert a handicapper tévedésből kisebb terhet tett rá, mint kellett volna. A mellett a handicap csalásokra is nyújt alkalmat, raellyeket nemcsak megakadályozni, de kideríteni is nehéz. Illyen csalás például, ha valaki szándékosan megvereti lovát egyéb futtatásoknál, csakhogy a handicapnál kis terhet nyervén, kön. nyen legyőzhesse versenytársait. Az akadályverseny melly, a handicappal együtt Angliából terjedt szét a világra, azon czélból eredt,hogy vadász és csatalovak tenyésztésére ösztönözzék a tenyésztőket. Eleinte négy angol mértföld (6436 métres) volt terjedelmök egyenes vonalban, közben akadályokkal, mellyeket a lovarok tetszés szerint választott irányban igyekeztek legyőzni. Láttad-e már : hogyan futtatnak angolok ? Néhány nyerges lovat állítanak elé, Egy tornyot tűznek ki czélpontul, és „allez I" Eljutni oda, így vagy ugy a fődolog. — Árkon és patakon bátran rohannak át, S nyer a legjobb, hacsak ki nem töri nyakát. Csak későbbi időkben rendeztek e futtatásoknak rendes versonytért mesterséges, gyakran félelmes akadályokkal. — Az akadályverseny nem egyéb egyszerű látványnál, és nem lehet befolyással a fajok nemesbítésére, mert igénye csak odáig terjed, hogy a versenylovak ugráshoz legyenek idomítva, az ez irányban kifejtett ügyesség pedig csak egyéni lehet, és nem örökíthető. Illy versenyekben többnyire ugyanazon lovak vesznek részt, mig le nem törnek. Ugrató méneket soha sem alkalmaznak fedezésre. Minthogy eféle futtatásokban legjobban lehet az egyéni bátorságot s ügyességet kitüntetni, többnyire urlovarok versenyeznek bennök, kik a síkversenyekben nem szoktak tevőleges részt venni.
