Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-12-10 / 34. szám

545 Az állatot izzasztó pokróczok vagy gyapjukelmével borítják be, vagy ha bizonyos testrészek erősítését akarják, csupán azokra kötöznek szíjakkal takarót. Az igy beburkolt állatot a fiú 6—7 kilométernyire futtatja, előbb szabályos nyargalásban, aztán sebes vágtatva, a nélkül azonban, hogy a legnagyobb gyorsaságba átmenne; mellynek végeztével lépésben vezeti vissza az istállóba, és még több takarót rak rá, mig csak bőven nem foly róla az izzadság. Ekkor leszedi a takarókat és ötödmagával mindaddig erősen dörzsöli az állatot, mig csak egészen meg nem szárad. Az egészet rövid jártatás fejezi be, s végre istállójába visszavezetik az állatot. Az izzasztást két hetenkint ismételve teszik, időközben folytatván a járkáltatást, mig csak teljesen el nem távolították a kövérséget. Az idomítás második fokozatán a lehető legnagyobb gyorsaság előidézése és a légző szervek kitágítása a czél. Ekkor az izzasztások gyakoriabbak, a vágtatás gyorsabb, és a táp bővebb. — A harmadik fokozaton futtatást rendeznek a csikókkal, és iparkodnak, hogy bennök a rendszeres futás föltételeit kifejtsék. A növendék már ekkor valamelly ismert ló mellett fut, hogy az összehasonlításból lehessen tehetségére következtetni. Untató volna aprólékos részletekbe bocsátkozni azon gondos figyelem és elővigyázatok leirásánál, mellyek által az idomárok czélhoz iparkodnak jutni, s melly állomásukat valódi komoly iparággá tette. Mindenkinek fogalma lehet arról: mennyi tapintat és ügyesség kell ahhoz, hogy ez akaratos állatokat rendbe szedjék, azonban erejöket túl ne feszítsék, tápszereik kellő mértékét alkalmazzák, s általában a megkívántató sebességekkel és akarattal felruházva állítsák az indulópont elé. — Természetes, hogy az idomítás és kísérletek közben nem egy ló kidől. Gyakran maga a verseny napja derít ki csalódásokat, midőn a biztosnak hitt ló a tömegtől és zajtó megriadván, kitör. Futás alatt nem az idomárok szokták a lovakat ülni, hanem többnyire más egyének, kiknek üzletük a lovarság. Némellyik jockey rendes szolgálatban áll, mások pedig függetlenek, s egyes alkalmakra szerződnek. Nem tekintve a maguk közt tett fogadásokból folyó jövedelmet, rendes fizetésök is magas, s némelyikük nagy vagyont gyűjt magának, de a legtöbb nagy könnyelműséggel ád túl mindenén. Egyébiránt nagy fontosságú, hogy becsületesek legyenek visszautasítani esetleg a fényes ajánlásokat, hogy hagyják magukat legyőzni. Egyébiránt e viszonylagos becsületességre annak tudata is eléggé kényszeríti őket, hogy ha jó hírnevöket elvesztik, állásuk is veszélyeztetve van. A lovarok rendesen alacsony kis emberek. Minthogy bizonyos súlynál nem szabad többet nyomniok, csaknem a lovakéhoz hasonló idomításnak vetik alá magukat. Mintha csak uj emberfajt hozott volna létre az uj lófaj, csakhogy a tökély ellenkező irányában, mert a lovarokat csak nem tekinthetjük a magasb emberi tökély példányainak. — Futás előtt utasításokat kapnak az idomároktól, kik legjobban ismervén növeltjeik előnyeit és hibáit, legjobb tanácsot adhatnak a velők bánásra nézve. Valóban nem is elég, hogy a lovar jól tudja lovát megülni, szükség, hogy tökéletesen hidegvérű is tudjon lenni, tapintattal bírjon, és minden körülményt hasznára tudjon fordítni. Fődolog az, hogy a ló erejét ki ne merítse az elhatárzó pillanat előtt, midőn egy végerőfeszítés győztessé teheti. Ez erökimélés modora mindig az állat