Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-11-30 / 33. szám

531 alapították a legímvezetesb idomító intézeteket. Az épületek többnyire egyenszögüek s egy hason alakú udvart vesznek körül, mellyböl külön bejáratok nyílnak a burko­latos osztályokba, hol a lovak zsúpalmokon szabadon hevernek. Az osztály szögleté­ben jászol, és többnyire egy medencze áll tiszta tolyóvízesatornácskával. Az osztá­lyokban rendkívüli tisztaság, söt némellyikben fényűzés uralg. Minden egyes ló mel­lett 12—13 éves gyermek van, ki mellette hál, és a legrészletesb figyelemmel viseli gondját, ugy hogy csaknem minden pillanata el van foglalva. A chantillyi boxokban idomított lovak olly finom bőrűek, hogy nem tűrik a va­karót, minélfogva kefével végzik körültök a gyakori tisztogatást. Az istállókba igen nehéz bejutni, miután volt rá eset, hogy kíváncsiság örve alatt betolakodott látogatók lovakat mérgeztek meg. Az egész intézet egy föidomár igazgatása alatt áll, ennek keze alatt vannak lovászok, lovarok, stb., Övé a felelőség az egész intézetre nézve, ö határozza meg a gyakorlatok rendszerét, ö vigyáz fel a tápra és adja esténkint a kellő abrak adagot e gyermekeknek. Minthogy leginkább az ö ügyességétől függ a siker: részesül a lovak által kivívott győzelem erkölcsi és anyagi hasznában. A jó idomárt drágán fizetik és nagyon megbecsülik. Többnyire egyes sportsmanek szol­gálatában állnak, s kizárólag ennek istállójára ügyelnek; de vannak saját istálóval biró idomárok is, kik alku szerint vagy meghatározott dijért idomítanak. Az idomá­rok majd mind angolok, és Chantillyban valódi telepitvényt képeznek családjaikkal. (Folyt, következik.) Vad élet. VI. Miután a madár kereskedők télen által meglehetős számú prairietyúkot visznek — egyéb szárnyasok mellett— londoni boltjaikba, és tartanak kitömve ablakaik­ban, szükségtelen, hogy e madár alakját leírjam*) s a külsejével ott megismerkedett sportsman szívesen fog engem a texasi prairiekre követni, hogy vadászatával is meg­ismerkedjék. A galveston-islandi prairie kivételével a lig van vidék Texasban, mellyen a va­dász — ha egy pár jó vizslát vihet magával — csaknem bizonyos zsákmányra ne menjen. Azonban a kutyákat, a nagy hőség miatt még scptember hóban is csak egy vagy legfölebb két órahosszat lehet talpon tartani, és csak october második hetében kezd elég hűvös lenni arra, hogy elejtett grouse és fürj jutalmazza eb és gazda fá­radságát. Illyenkor a madár anyányi már, szárnyai megerősödtek, s az időjárás is ollyan, hogy a vizsla kereshet, a vadász pedig talpalhat, feltéve t. i. hogy gyalogol, részemről azonban mindig olcsóbbnak találtam Texasban a lovat, mint a csizmatal­pat; — nem tikkaszt többé a hőség , és igy érdemes komolyan hozzálátni a vadá­szathoz. Mi lehet élvezetesb szenvedélyes vadászra nézve, mint egy ragyogó octóberi *) A prairietyúk, prairie grouse, amerikai fürj és fogoly, Grantley Berkeley utazásában, mellyet a V. és V. 1860 évi folyama közölt a 155-dik lapon Van bővebben ismertetve, a „Hazai és külföldi va­dászrajzok" 263-ik lapján pedig a prairietyúk rajza is látható. S z e r k.

Next

/
Oldalképek
Tartalom