Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865
1865-11-20 / 32. szám
520 éjfélig beszélgettünk s ekkor szerény kis szobánkat hálótermül nőinknek engedvén át, mi férfiak a fürészmalom be nem falazott elörészébe huztuk me 0 , magunkat, a ' O D ' szénából készült tanyára, tervezgetvén másnap teendő kirándulásunkat. A havas, mellynek csúcsára szándékozánk, 3000 lábnyira fekszik a tenger színe fölött s bár mi közvetlen alatta valánk, de hogy a tetőre feljuthassunk s onnan estére ismét visszajöhessünk, kora hajnallal kelle indúlnunk. Addig még pár órát óhajtánk nyugodni, mi azonban a bolhák miatt nem sikerült. Széna almainkon forgolódva s beszélgetve töltöttük az éjnek hátralévő részét; Gerthner a többi közt folyó évi sept. 15-ki medvekalandját beszélte el. Erdőkör-szemlére indulván , Hrabova (gyertyános) nevü tetőre egy juhásztanyához ért s a juhászok panaszolták, hogy a medve tennapelőtt a völgyben egy tinót megölt s ma már kétszer jött ki a sürüböl a megmaradt csontokra mellyeket darabonként a sürübe czipelt. G. jónak látta a vele jött pár emberrel e völgyecskét próbául meghajtatni; de a juhászok türelemre intették s biztatták, hogy a még ott heverő koponyacsontra talán harmadszor is kijön. És úgy lett. Szemeinek hinni, szinte nem akart, midőn a medvét a sürüböl nagy fontolva 15—20 lépésnyi távolságig feléjök közeledni látta, mintegy déli 11 óra tájban. A bekövetkezhető veszélyre nem is gondolva, perezre megállott s ellenségeit meglátva nagyot bődült, fejével egyet bólintván, mintha támadni akart volna; de azon perezben halva rogyott össze. Két golyó szivén találta. G. beszédje végeztével zuhogást hallottunk s kitekintvén, szomorúan tapasztaltuk, hogy az imént még csillagoktól ragyogó ég egészen beborúlt, a láthatár sötét, a hegyek felhőkbe takarództak s az eső hatalmasan megeredt, mi meghiúsítá másnap, illetőleg már e napra tervezett fáradságos, de sok élvezetet igérő utunkat. Lehangoltan és átázottan tértünk vissza, s ebédre Puszta Csónakon gróf B ... . úrhölgynél a legszívesebb fogadtatásban részesültünk. Ebéd után folytattuk utunkat hazafelé; az eső megszűnt s én útközben egy gyönyörű havasi sast lőttem. A mint a levegőből alá hullott, száján láttam vérzeni; a SZÍVÓS életű vad kiépülésére gondolva, kocsimba tettem s haza hoztam. Negyed napra a levegőbe röppent s tova szállt a bérezek királya. Szenkószky Rezső. Vegyes. — Doekeray megérkezett s átvette a k. megyeri közidomító intézetet, mit a t. cz. lótulajdonos uraknak olly hozzáadással jelentünk, hogy a mai naptól kezdve küldhetik már K. Megyerre idomítandó lovaikat. Doekeray, a pesti lovaregylet irányában vállalt kötelezettségéhez képest, olly részvényeseknek, kik a közidomító intézet fennállhatását évenkénti 50 forinttal biztosítják, havonként 50 forintért idomít, nem részvényesek 80 forintot fizetnek ; ezen öszletbe a ló tartása, ápolása, patkolása, az orvosság, világítás stb. be van foglalva. A kötelezettség egyéb pontjai a titkári hivatalban megszemlélhetők. — A prágai turfbotrány, melly miatt a „Sport" utóbbi számaiban élénk polémia folyt, olly csekély mértékre olvad le, hogy az egyességkötő gr. Renard és b. Bethmann urak, kiket Rous admirálnak angol mérvre szabott (de a jelen esetre nem al-
