Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-08-20 / 23. szám

366 Kárpátoknak inkább keleti lábjában (Bukovina és Moldva) található, míg a nyugoti és közép Kárpátokat majdnem kizárólag a barna medve lakja. A kárpáti vadászok a barna medvének a fekete fölötti nagyobb erejét s aránylag nagyobb bátorságát leginkább az elébbi hústáplálékának tulajdonítják." Azon olvasóink, kiknek a medvevadászatokkal s a medve monographiájával foglalkozni kevesebb alkalmuk volt, a fönebbiekböl meglehetős biztonsággal lehet itélniök, kinek van igaza: a mindenben sok fajt különböztetni szerető Brehmnek és W. Frh. E.-nek-e, ki az örvös medvét „Spielart"-nak tartja s az életmódot a koponya és csontalakzat fölött is fő meghatározó vonásnak vallván, minden megalapított zoologiai elvnek hadat izen, — vagy Quistorp, HeygendoríF, Radde és valamennyi skandináv természetbúvár tudományos észlelésen alapult meggyőződésének, melly szerint a jégmedvén kivül Európa valamennyi többi bárminő szörü medvéje egy fajt (Ursus Arctos) képez. A medve búgidényéröl (Bárzeit, Brunft) sokáig meg voltak oszolva a vélemények. Dr. Quistorp szerint most már bizonyos, hogy a búgidény június havába esik, hogy a szuka január elején veti a bocsokat s hogy e szerint a vemhesség hat hónapnál valamivel tovább tart. E tapasztalásra a berni medvebarlangban tartott medvék sok évi gondos megfigyelése vezetett s ezzel a skandináv természetbúvárok tapasztalatai is egészen megegyezők. Nincs talán állat, mellynek a természet mérséklettebb párzási ösztönt adott volna, mint a medve. Csak egy szukával búg, de ettől is visszavonúl rövid idő múlva s nem keres fel másodikat. A medve csak ötödik évében lesz búgóvá. Hasonló erővel felruházott egyetlen állat se vet olly gyönge kölykeket mint a szukamedve; bocsai patkánynál nem nagyobbak s ennek az az oka, hogy a kölykezéskor a zár nem nyilik fel. Lloyd skandináv vadász szerint Svédországban ritkán történt, hogy hasas szukát lőttek volna; Lloydnak azonban sikerült egy illyet s egy mást, melly imént kölykezett meg, elejteni. Felkeresvén barlangját, megtalálta a bocsokat s ezzek olly kicsinyek voltak, hogy zsebkendőjében vitte haza. Fel is nevelte őket, eleinte tejjel, aztán tejjel és mézzel, míg végre a legkülönfélébb állati és növénytáplával éltek. A skandináv félszigeten a medve 5—6 hónapot alszik telente, mert már novemberben barlangjába megy s ezt csak aprilban hagyja el. Egyébiránt a medve és a borz téli álmának hossza és minősége az időjárástól, különösen a tél kisebb-nagyobb szigorától s a táp bőségétől vagy hiányától függ." B. Heygendoríf szerint a medve búgidénye a mi éghajlatunk alatt határozottan május havába esik s egészen okszerűnek tűnik fel az, hogy Skandináviában és az északi hidegebb vidékeken ez idény egy hónappal később, tehát júniusban álljon be. A vemhesség tartamára azonban Heygendoríf véleménye eltér Quistorpétól s H. határozottan állítja, hogy fogva tartott s szabadon élő medvéken egyiránt észlelt tapasztalások nyomán ki van bizonyítva, hogy a szuka épen 36 hétig vemhes, tehát 6 hónapnál jóval tovább. A bocsvetés csakugyan januárban vagy február elején történik, a mint t. i. a párzás május elején vagy végén ment végbe. Európa délkeleti részében okvetlen Erdély az az ország, hol a medve monographiáját gazdagító adatok gyűjtésére legtöbb alkalom nyílik s valóban óhajtandó volna, hogy a természetbúvárok és észlelő vadászok ezeket gyűjtve, e lapok terén