Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-08-20 / 23. szám

363 \ tély tetejét hajdan fényesre aranyoztatta akkori tulajdonosa; de az régen volt már s az öreg lakot mostani birtokosa K. grófnő kijavíttatta és benne is lakik. A grófnő és két lánya Bethlenben töltött volt néhány napot s elutazásuk alkalmával szívesen meghívtak, hogy mielőtt ez országból távoznánk, látogatnék meg őket. Három napi utazással meg is érkeztünk Megyesre, hol a legszívélyesebb vendégszeretet várt s hol a sokat utazott s angolul igen jó kiejtéssel beszélő grófné s két ifjú grófnő társaságában néhány kellemes napot töltöttünk. A Kárpátok azonban ide távol s az idö rosz lévén, sportra nem sok alkalom nyílt; a nagy hó s gyors olvadás időközeiben még is egykét vadkacsára s egyéb madarakra tettem szert. A sík környéken semmi nagyobb vad nem fordúlt elő. Innen Erdö-Szadára D. gróf lakhelyére mentem, kivel Radnán ismerkedtem meg s szokás szerint szives fogadtatásra találtam nála és családjánál, mellynek minden tagja beszél angolúl. Nagy társaság volt itt együtt a vadászatok kedvéért s bár ezek csak őzre, nyúlra és rókára folytak, két napunk igen jól múlt el. Szadáról Sárközre V. báróhoz mentem át, ki épen nagy vadászatot adott. K. grófnők és nöm is meg voltak híva — s a legkedvesebb házban és legkedvesebb társaságban töltött három napom legélvezetesebb volt, egész magyarországi idözésem alatt. A báró és neje a grófnő igen jól beszélnek angolúl s valamennyi vendégük tudott francziáúl vagy angolúl s igy a társalgás könnyen ment. A vadászaton néhány őz, nyúl és róka esett s egy vadkan is, de ezt a báró főerdésze lőtte. A társaság ezután egy végvadászatra K. grófnökhez ment át. Az első napon tömérdek nyúl és egy róka esett, de a második nap vadászatának sürü esö vetett véget. Néhány nap múlva elhagytuk K. grófnő vendégszerető házát s déli Magyarországba visszatérendök, két három napot tölténk Kolozsvárt, hol Mr. Paget és Paget báróné a legnagyobb figyelemmel és udvariassággal fogadtak. Összefoglalva az egészet: medve, vaddisznó, farkas, öz, róka és nyúl mindenütt van a Kárpátok vidékén, e hegyek némelly lánczolatán zerge és siketfajd, s néhol fővad és alkalmilag, de igen ritkán, hiúz is akad. Helyenként nyirfajd is tenyészik, mind például Megyes közelében, bár én ezt találhatni nem voltam szerencsés. Végezetül még pár szót. Az angol sok szívességre és vendégszeretetre talál Erdélyben, mint ezt jelen elbeszélésem és szándékom, ezen országot az idén ismét meglátogatni, tanúsítja. Az utas azonban ne ütközzék meg rajta, ha nem ugyanazon társadalmi szokásokkal találkozik, mellyekkel Angliában s alkalmazza magát az ország szokásaihoz. Az erdélyi társaságokban egy rosz szokás uralkodik s ez az, hogy ha valamelly tárgy nagyon érdekli a jelenlevőket, azonnal magyarúl beszélnek mindnyájan s az idegen, ki e nyelvet nem érti, a társaságból végkép kizártán, ennek sok érdekes pontjától elesik. Ez annál sajnosabb, mert Erdélyben minden előkelőbb ember beszél németül, francziáúl vagy angolúl. Wild Hunter. (The Field). A medve monographiájához. Azon kétely eloszlatására, valljon nálunk a medvének egy vagy több faja létez-e, itt néhány véleményt közlünk, mely természetbúvár vadászok tollából származva, illetékes gyanánt tekinthető.