Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-08-20 / 23. szám

360 hal, s ez is végre elvitte a tücsköt. Nem sokára ezután Beszterczéről érkezett meghivás, hogy az oda két órányira fekvő Kusmára tegyünk vadászati kirándulást. Itt egy nagy medvének jöttünk nyomára, de szem elé nem kaphattuk; egy vaddisznóra is történt sikertelen lövés; s mindössze pár nyúl, egy róka s egy öz volt az eredmény. Mintegy tíz nappal elébb egy két éves medvére bukkantak ugyanazon a helyen s ez végig futott a lővonal előtt. Valamennyi úrvadász lött reá s legalább hatan tartottak reá igényt; a medve, mint Caesar, sebekkel borítva esett el. Bethlenbe visszatérve az a kellemes újság várt reám, hogy F. úr, Bethlen gróf szomszédja, vadászatot rendez a Cziblesen, az Erdély északi része felé nyúló Kárpáthegyek egyikén, melly Erdély és Magyarország közös határa; a vadászat máipár nap múlva volt megkezdendő; házi uram B. gróf azonban nem mehetett el. A következő szerdán reggel tehát átkocsiztam F. úrhoz; ott volt már gr. B. Gábor, báró B. A. és gr. W. a Beszterczén állomásozó dzsidások ezredese; mindnyájan indulásra készen már csak reám vártak. Rosz utakon mászva inkább mint hajtva, este az oláh faluba értünk, melly a vadászat ideje alatt főhadiszállásunk leendett. F. úr előre küldte volt szakácsát s ennek tárháza borral, theával s at. bőven ellátva lévén: jól éltünk ; enélkül azonban nagy nélkülözésnek lettünk volna kitéve, mert az oláhok élelme a legedzettebb sportsmant is megviselné. Kővetkező reggel négy és öt óra között — novemberben voltunk már — nyeregben és uton valánk a kis távolságra lévő vadásztér felé. Közeledvén hadi tanácsot tartottak az illetők s zajos és viharos vitatkozás keletkezett a legnevezetesebb oláh puskások és hajtók közt, kiknek mindegyike más és más tervvel állt elő. Ez legalább egy óráig tartott, míg végre megtörtént a megállapodás s mi állásainkra mentünk, Az eső következetesen azonnal esni kezdett s egész nap esett, s mi néhány őznél egyebet se láttunk. Másnap aztán kedvezett az idő s mi a tért, hol medve rejlése legvalóbbszinünek látszott, hajtattuk meg. Az én állásom egy szakadék szélén volt s miután tudtam, hogy a hajtás kezdetéig legalább két órát kell várnunk s miután térdelve vagy ülve jobban lövök golyóval, leültem; kúpos golyóra töltött kétcsövű német fegyveremet kezemben, a ficzkóra töltött sima kétcsövüt pedig kezem ügyében tartva. Másfél órai türelmes várakozás után fegyverdurranást s mindjárt reá törtetést hallottam, a mint valamelly állat a szemközti lejtő sűrűjén lefelé rohant. Kis vártatva már a vadat azon lejtőre, mellyen az én állásom volt, hallottam csendesen felfelé jönni, de nehogy megpillantson, mozdúlni se mertem. A nesz mindinkább közeledett s végre egy nagy vadkannak tartott állat előre hegyezett füleit és hátának egy részét láttam meg. Akár vadkan, akár medve, mindegy volt nekem s miután e vad most perezre megállott, fülére czéloztam, mert fejének többi részével tőlem elfordúlva állt. Tapasztaltam azonban, hogy czélzásom az izgalom miatt nagyon ingadozó; s pillanatnyi megfontolás után azon gondolatra jővén, hogy az állat most alkalmasint az épen fölötte álló W. grófot pillantotta meg: elhatároztam, hogy bevárom, mig egyenesen felém fordúl, mit bizonyosan hittem, hogy tenni fog. Habozásomnak rosz vége lett, mert a következő pillanatban a vad eltűnt szemeim elől. Aztán egy lövés dördült W. gróf fegyveréből, aztán ágropogás és gördülés a hegyen lefelé, aztán pillanatnyi