Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865
1865-07-20 / 20. szám
319 Galtonnak „Art of Travel" czimíi könyvénél jobbat nem ajánlhatok oly embernek, ki a cserjébe indul. Jó sátorról gondoskodjék s ez kitart két évig is — de ne legyen kerek sátor. A teteje fölött hat hüvelyknyire kifeszített külön ponyva teljesen megóvja a víztől. Miután a sátorban ritkán látunk szoknyát, a gazdálkodás épen nincs napi renden. A cserjész rendesen pazar háztartó, s a legjobb terv mellett is ritkán mutathat föl többet egy havi készletnél. A sátor fölütésénél oly helyet kell választani, a hol nem tarthatni töle, hogy a gummi-fa ága a sátorra zuhanhasson. E fákról roppant ágak hasadoznak minden előleges jelentkezés nélkül. Üsd fel sátorodat tágas helyen, ha lehet fenyéren, melynek füvét le kell pörkölni, hogy köröskörül tág tisztás maradjon. Ha a legcsekélyebb sást veszed észre, biztos lehetsz benne, hogy télen e hely viz alá fog kerülni. (Vége köv.) Egy kis polémia. A franczia lótenyésztés milly fokon állása iránt a bécsi „Jagdzeitungban" érdekes kis polemicus czikket olvasunk. E lap minapi számában az volt állítva, hogy Angliából Francziaország veszi a legtöbb és legjobb tenyészanyagot s pár év múlva franczia tenyésztmény gyanánt viszi az angol gyepekre vissza s hogy magának Francziaországnak lótenyésztési és méneskezelési rendszabályai nem sokat érnek. Ezen állítást egy névtelen gyep-, ló- és sportbarát, ki úgymond Anglia-, Francziaés Németország hyppologiáját elméletileg és gyakorlatilag évek óta tanúlmányozza, a lap következett számában megtámadja s ezen adatokat hozza fel ellene: „A Stud Book X. kötetének tanúsága szerint Francziaországba az utóbbi négy év alatt 7 mén és 74 kancza, de egyetlenegy éves ló sem — hozatott, mig ellenben Ausztriába ugyanazon idő alatt 24 mén, 92 kancza vétetett Angliából, hol az egy éves lovak árverésein az ausztriai államménesek voltak az egyetlen nem angol vevő, s a közönség e drágán vett állatoknak se a gyepen, se a tenyésztésben nem látta eddig semmi sikerét, mig Francziaországban a tenyésztésre használt állatok, mének és kanczák, két-harmada belföldi tenyésztmény. Ha Francziaország — úgymond a czikkiró, még tiz évig folytatja e rendszabályokat, mellyek minden más országéit felülmúlják: úgy Németországot és Angliát meghaladni s a ló minden fajára nézve adózójává tenni fogja, ha csak Anglia és Németország idejekorán nem vet gátot a csökkenésnek, melly a nemes és magasvérü tenyésztmény körül tapasztalható." Eddig a rövidke polemicus czikk, mellyre ha tüzetesebben reflectálni időnk és terünk volna, elmondhatnék, hogy Francziaország csak az utóbbi évek alatt csökkenté angol vásárlásait, midőn tenyésztés dolgában már annyira haladt, hogy az eredeti nemes anyagot inkább nélkülözheti; ellenben utalhatnánk a 30 év előtti időkre, midőn Lajos Fülöp kormánya a tenyésztést úgyszólván tőből s tisztán angol anyaggal kezdte ; utalhatnánk arra, hogy első országos hágó ménéi legnagyobb részt angolok voltak s hogy ez idő szerint is öt roppant árakon vett Derbynyertes mén van Francziaországban, melly Németországot ló dolgában nem fogja felülhaladni, mert