Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-07-20 / 20. szám

317 ama hölgy, kinek kezére egykor áhítoztam, az idény főszépsége volt. A levél első lapjára egy — a leamingtoni napilapból kivágott s „Szökés az előkelő világban" czimü czikkecske volt ragasztva, melly tudtul adta a világnak, hogy — asszony ö nagysága, a kitűnő indiai katonatiszt — leánya, pár nap előtt eltávozott hazulról s. a. t. A következő számba több részlet volt igérve s a czikk csak azt emiíté, hogy ezen eseménynek alkalmasint válóper lesz az eredménye. Barátom kevés beszédű ember volt s a fönebbiekre röviden csak két megjegyzést tett. A czikk fölé ezt firkálta : „Tapasz a sebre", — alája pedig: „Ne búsulj pajtás! Ugy látszik, hogy az a kis ragadó épen jó lett volna neki. Nekem soha se tetszett szemejárása." — Nem vagyok kárörvendő ember, de e levél nagyon megvigasztalt. Öreg barátom semmire se birt Evening Starral menni, mert nem lehetett bízni benne. Rövid időn túladott rajta s a sárgát elvitték a környékről. És most ideje, hogy e kitérés után visszatérjek történetem elejére s elmondjam, mint voltam huszonnégy órán át Anglia legjobb tizennégy markosának tulajdonosa. (Vége következik.) Élet az austráliai cserjében. (Folytatás.) A bőrökre vadászét az australiai cserje kevéssé vonzhatja, mert a kengur u, honos medve és macska kivételével alig ismernek két-három állatot, mely bőr dolgában megérdemlené a vadászást. De az australiai cserjész-élet egyik fö bája abban rejlik , hogy az ember teljes biztosságban, semmiféle fenevad megtámadásától sem tartva, töltheti idejét. Egyeden vadállatja sincs, melytől félni lehetne, (ámbár olykor-olykor félvad ökrei félelmesek); s ha nem volnának a kigyók, melyek mindenfelé nagy számmal tanyáznak, kevés vagy semmi sincs, a mi a vándort e vadonban megrémíthetné. Egypár golyó különben mindig kéznél legyen, hogy az ember puskájába csúsztathassa, ha netán valami elvadult ökör akad útjába. Ha már lövésre kerül a dolog, nyugodtan be kell várni, míg öklelésre leveti a fejét, s ekkor aztán legjobb a szörcsomóra czélozni a homlokán Illy esetben aztán legjobb elmenni a tanyára s bejelenteni a dolgot, különben bajba keverheti magát az ember. A kárt meg kell téríteni, de inkább veszítse az ember pénzét mint életét. A feketék olykor garázdák, s nem mondhatom, hogy szomszédokúi valami nagyon szeretem; de telepítvényes kerületekben nem igen lehet félni tölök, s apró ezukor-, thea- s dohány-adományok sok időre biztosítják jó indulatjokat. A Murray tájbeli feketékről azt hallottam, hogy nagyon derék ficzkók. Jóllehet mérges kígyókkal mindenfelé síirün találkozik az ember a cserjében, cserjészről ritkán, feketékről pedig sohasem hallottam, hogy a kigyó megmarta. Ugy hiszem a kigyó is inkább ijedten kikerül, semhogy támadjon ; s hacsak nem tapos rá az ember, vagy balfogásból nem nyul hozzá, nem igen tarthatni tőle. A szem pedig a hosszas gyakorlat által oly ügyes lesz a földön elterülő dolgok éles megkülönböztetésében, hogy legtöbb esetben az ember meglátja a kigyót, bármily kis csomóba is legyen tekerödzve. A kigyók martiusban keresik fel télire búvó helyeiket, és csak