Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865
1865-01-20 / 2. szám
.22 farát és farkát. Ez izgató egy pillanat: ülő helyemben lehetetlen volt fordúlnom a nélkül hogy el ne zavarjam a neszszel a fenevadat — igy hát várnom kellett, mig jobban szemközt jön velem. A bivalyt közelebb hurczolták volt leshelyemhez, a mi nem volt okos dolog, de még odaérkezésem előtt történt. A párduez most megjelent s egyenest a helynek tartott hol áldozata elesett volt. Csakhamar észrevette a változást s a dög felé indult. Most került a sor az én dolgomra. Alig láthattam puskám csövét, de szerencsére, a lövés jó volt. Hallottam a pattantyú szétrobbanását: csupán durranó porral (Forsith keverékével) volt töltve. A párduez hanyatt bukott, ordítva vagy hörögve, melly hangot mindenki jól ismer, a ki már látott illy megsebzett fenevadakat • mind a mellett újra talpra állt, még alig hogy ülőhelyemből fölkelhettem, s egyszerre neki rohant a bivalynak, melly öt yardnyira volt előtte, itt aztán derékszögben kanyarodva neki rontott az egyetlen tárgynak, mellyet szemközt talált. Ez egy nagy szikla volt, mintegy öt yarddal közelebb hozzám mint a bivaly. Eközben czélbanem vehettem, olly élénken szökdösött s aztán nagyon sötét is volt. A sziklán nem hüthetvén bosszúját, a fenevad oldalvást sompolygott mint egy elvert macska s mintegy hetven yardnyi távolságban meghúzódott. Igy még vagy tiz perczig ordított s hörgött aztán kilehelte páráját. Megvizsgálván a tetemet, úgy találtam, hogy a pattantyú vállán érte, s első lába-szára csontját tökéletesen szétzúzta; szétrobbant pedig a válla s bordája között; itt az izmok s inak rongyokra voltak tépve, s a pattantyú egyes darabjai a májig, tüdőkig sőt a gyomorig fúródtak, s mindezen szerveket keményen megszakgatták. Ha a sziklya helyén állok, a párduez alkalmasint irgalmatlanéi öszszekarmol, jóllehet a pattantyú teljesen megfelelt feladatának s nagyobb volt mint a mellyel J. J. C. lőtte a nőstény-tigrist. Ót is csúffá tehette volna a vad, s nem különben a saugor-i vadászt. Ha már a macskának is kilencz élete van, hány élete lehet a párdueznak vagy tigrisnek ? Mostanság már senkinek sem kellene illy vadakkal szemben tömör golyót használnia, ha pattantyúkkal rendelkezik. A koczkázat, hogy a fenevad kárt ejt bennünk, most véghetlenül csekélyebb, mint még csak öt évvel is ezelőtt; mind a mellett nem szabad arra számítani, hogy a tigrist megállítsuk, míg csak nem lőhetünk bele olly pattantyút, melly 2 J/ a drachm, robbanó tölteléket tartalmaz, s még ez esetben is jobban szeretném, ha az állat feje nem volna felém fordulva. Az öregeknek sem árt az óvatosság; a fiataloknak pedig azt tanácslom, hogy semmi áron se lőjenek a tigrisre azon reménynyel, hogy tapodtnyit sem mozdúl helyéből, míg csak nem kapnak olly fegyvert kezökbe, melly az említettem mértékű pattantyút megbirja. E sorok irása közben értesülök a borzasztó eseményről, melly a „B o m b ay Time s"-ban van elbeszélve s melly fönnebbi állításaimat teljesen igazolja : Három tiszt a királyi tüzérségtől minap a gh at-okba (hegységbe) ment, körülbelül tizenkét mértföldnyire éjszaknak Khandallá-tól, hogy ragadozó állatokra vadásszanak. Apr. 7-ikén elejtettek egy nőstény-tigrist, s más nap reggel két tigris jelenlétéről kaptak hírt. A helyszíne meredek szakadék volt. Az egyik tigrist hamar fölverték, több golyóval keményen megsebesítették, de ennek sikerült a sűrűbe bújni; a vadászok jobbnak tartották, hogy ott hagyják s keressék föl a másikat. Sok bajba
