Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-05-20 / 14. szám

216 A sok egymásutáni éjjeli lestől kimerülve, s elfáradva a folytonos feszült vára­kozásban, szunyadozni kezdék, midőn csontropogtatás rezzent fel s odatekintve egy oroszlányfit látok a ló hulla mellett fekvő helyzetben, hat lépésnyire tőlem, mohó ét­vággyal falatozva a zsákmány maradványaiból, míg erre egy nőstény oroszlány elő­lábaival felállva, egész szügyét mutatja, szaglálja a tápot s fejét több ízben visszafor­dítja, mintha társára várakoznék. Lassan emelve fegyverem, jó czélba veszem a nős­tény oroszlányt s épen a pattanó golyó hatását akarom rajta megkisérleni, midőn jobbra tőlem tompa morgást hallok s ebből a hím oroszlány közellétét és nemsokára előtünését gyanítva, várok lövésemmel. Nem múlhatott el egy perez, midőn erős ordítás kíséretében roppant oroszlányt látok a lóra 3 a még rajta lévő két oroszlányra ugorni, ugrása által tökéletesen fel­fordítva az oroszlányfit. Pillanat müve volt ez, valamint eltünésük is. Az erre beállott csendet néha néha rövid mordulások követték, mindig távolabb és távolabbról érvén hozzám, mintha egy állat a másikkal viaskodva, azt űzőbe venné. Újra halálos csend uralkodott. Egyszerre, tőlem tán 300 lépésnyi távolságról, irtóztató ordítás rengeté meg a léget, egy második még erősebbel követve,melly az erdő minden fáját rezgésbe látszott hozni. Tekintélytparancsoló, nagyszerű hangáramlat volt ez, növelve még az éji csend ellentéte által. Nem tudom, valljon helyzetemben más tökéletesen nyugodtnak érzen­dette-e magát? E hangot, melly semmihez (ha csak az ég dörgéséhez nem) hasonlítható, figye­lemmel kísértem. A távoli bérezek viszhangzák. Először hallottam oroszlányordítást vadonban s gondolám: az illy hanggal biró és ezt ekép hallató állat ismeri erejét, bí­zik magában, semmitől se fél s a bérezek fölötti éji uralmát még az emberfiával sem akarja megosztani. A ki nem hallotta e hangokat, mellyek csendet parancsolnak és félelmet öntenek a föld többi teremtményeibe s mellyekre azok életfogytig emléke­zendnek, nem gyaníthatja az előidézett ismeretlen hatás sajátszerűségét, mellyet a vadászban a magányosság érzete még növel. Minden segély reménye nélkül, jól tudja ez, milly veszélyben forog élete ; — s csak e tudat adja vissza néki a szükséges nyu­galmat és hidegvért, egyedüli palladiumát az egyenetlen harezban. Félóra múlhatott el az utólsó ordítás óta; — nehéz, lassú léptekre leszek figyel­metes, mintha emberfia járná ezen előhaladt órában az erdőségeket. Minél közelebb értek azok, annál kivehetőbb volt a közeledő test nehéz lélekzése, közben közben mély fulladozó torokhangokkal vegyülve. Szemeimnek alig hiheték, midőn a bor­zasztó, bivalynagyságú oroszlány végtére előtűnt; illy alak láthatása meghaladta képzelmemet. A hullához érve megállt, három-negyedrész arczélt mutatva. Gyönyörű volt így a rengeteg királya; hoszú sörénye, mellyet a szél lengetett, a hold teljes fé­nyében úszott, minden fürtjéből szikrákat lövellve. Illy állatot egy golyó ritka eset­ben térit holtan a földre. Emlékezve Chassaing tanácsára, Devisme-fegyveremnek mind a két csövét egyszerre sütém reá. A lövésre az oroszlány nagyot ugrik s jobbra, egy lépésnyire leshelyemtöl ösz­szerogy; — utána mindjárt lassan távozó nyögéseket hallok, mellyek tiz perczig hall-

Next

/
Oldalképek
Tartalom