Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-05-10 / 13. szám

205 érhette, midőn a hegyormon sebesen áthaladt. A medve azonban csakhamar megállt, betegen, sebei következtében s így Károly herczeg időt nyert arra, hogy megközelítve egész nyugodtsággal homlokon lője, mire a medve összerogyott s megdermedt. Az összecsődült lővadászok és hajtók örömrivalgása jelenté a vadászat sikeres és szép eredményét. Néhány napi rosz idő lehetlenné tette a vadászatot s így csak april 8-dikán lehetett újra hozzá fogni. Az nap egy öreg medve és bocsa csapáit jelenték be; valószínűleg ugyanaz, mellynek egyik bocsa múltkor ellövetett, mert soha sem akart messzire távozni a mélységtől, a hol kedves neveltjét elvesztette. Szerencsétlen véletlen folytán a kutyákat nem elég korán eresztették el, s a medve mélyebben feküdt a lejtő alján, semhogy szokott forgóján, mellyet a herczegek elálltak, visszafordúlhatott volna. Igy lett, hogy a herczeg alsó szomszédja alig 5 lépésre sütötte el a két lövését, keményen megsebesítve a medvét, mellyet a berezegek nem is láthattak. A bocs jókor elhagyta anyját, melly egész hamisságát működtetve, az összes kutyákat maga után csalogatta, alkalmat nyújtván ezáltal az ifiúrnak, hogy oldalt megszökjék. Mégis szökött észrevétlenül, pedig két puskás közt vonúlt ki mély csendben. A sebvért hullató vén medvét is sokáig üldözték kutyák és hajtók egész másnap estig, de eredmény nélkül. April 9-dikén újra jelentés érkezett, hogy egy medve jó hajtásban van kinyomozva. Reggeli után megindúlva 3 órakor értek a lövészek állásaikhoz. A herczegek már el voltak állítva, midőn a múltkori szerencsés bocsvadász, hogy a nagy hófúvásokat kikerülje, félkörben indúlt a más lejtön levő állásokra. Régi medvecsapáboz érve azon haladt lefelé, hogy jó kilátást nyerjen, midőn ugyanazon csapán valami 120 lépésre a medvét pillantja meg fölfelé haladni, megörülve alkalmasint a kényelmes törtetett útnak. A vadász rögtön lebukik, várván a medvét, hogy az elvonulást töle megtagadja. A medve azonban, úgy látszik, észrevette a mozdulatot s jobbra fordúlt, szerencsére a herczegek állása felé. Nehogy azonban lövés nélkül kitörjön, mindkét csövét, bár remény nélkül rásütötte, mi által e medve a hajtásba zavartatott. Igy a mély hóban folyvást beszakadva, vagy 120 lépésre haladt el Lipót herczeg állása mellett, kinek sikerült egy golyót lapoczkájába fúrni. A csapán sürü és sok sebvér mutatkozott s nemsokára a másik lejtőröl lövések és diadalkiáltások hallatszottak. E medve a déli oldalon feküdt, hol egy elálló vadász fölzavarta, úgy hogy a hajtás megindulása előtt el akart szökni s el is iramlik vala, ha ama véletlen találkozás a hajtásba nem zavarja. Másnap, april 10-dikén ismét egy becsapázott medve híre érkezett, melly csapája után ítélve az eddig elejtetteknél sokkal erősebb vadnak látszott. A hajtás annyiban igen kedvező volt, hogy nem igen magas liegy ormán elvonúlva, két oldalról erdei rétek által volt kerítve. A szögben felállított hajtóvonal egyik szárnya elvágta a nagy erdőségtől, míg a másik a hosszúkás hajtás irányában a lővonal felé nyomúlt. Minthogy föl lehetett tenni, hogy a medve a jobb szárny előnyomulása folytán az egyik rét felé fog nyomúlni s a sűrűség szélén elsurranni, Károly herczeg az erdőszél közelében lett fölállítva, egyik vadász pedig épen az erdőszélen foglalt helyet, hogy a medve őt észrevéve, annál biztosabban beljebb vonúljon. Lőtávolról lőtávolra állt