Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-05-10 / 13. szám

203 Medvevadászatok a galicziai Kárpátokban. A rendkívül zordon, minden vadastérre nézve káros hatású időjárás e tavasz kezdetén, a medvéket is arra kényszeríté, hogy a szokottnál tovább a nagyobb rengetegekben maradjanak, s többé-kevésbbé téli tanyájok közelében tartózkodjanak. E körülmény következtében a vadászat amaz alig hozzáférhető, irtózatos hótömegekkel borított erdőségekben valóban fáradságos élvezetté vált, melly a vadász kitartását, rugékonyságát és türelmét kemény próbára tette. Két német herczeg, a schwarzburg-sonderhauseni trónörökös Károly, és Lipót herczegek tiszteletére valának rendezve a medvevadászatok, s a két úr márczius 18dikán érkezett meg a rybniki erdészlakba, melly a szándékolt vadászkirándulások főtanyájáúl volt kijelölve. Márczius 22-dikén kezdődött meg a vadászat, s az ottani erdész, Knaur ügyes rendezésének sikerült egy nagy hajtásban a kinyomozott medvét s egy hiúzt a lővonal felé hozni. A 200 lépésnél nagyobb távolság lövést ugyan nem engedett az elvonuló medvére, látása mindamellett némi előizt nyújtott a medvevadászat hevélyeiről. Néhány napi enyhe idő több medvét mozgóvá tett s a körülbelől 20,000 holdnyi erdőtérre terjedő nyomozók hálózatának sikerült hat medve csapáját bebizonyítani, holott más medvék nyomaira is akadtak, a mellyeket figyelembe vettek, de nem üldöztek. Márczius 26-ikán ismét kinyomoztak egy medvét, forgóját a herczegek állták el, a nagy hajtás lehetőleg legjobban indúlt és nyomúlt előre, de a kora sötétség nem engedte bevárni a medvét, melly, későbbi tudósítások szerint, a kutyák által erőszakolva, fára mászott s a terület hozzáférhetlenségének s az éj homályának köszöni szabadulását. Másnap csak kevéssé lehetvén nyomozni a medvéket, a herczegek inkább egy kicsapázott vadkanra vadásztak. A lővonal fölállításakor, fájdalom, az egyik szárny olly közel jutott a vadkanhoz, hogy az szelet fogván, a kutyák éles hajtása daczára visszafordúlt s összecsapván velők, egyikjegjobb szukát megölte, a nélkül, hogy méltó büntetés érhette volna. Márczius 31-dikén kinyomoztak egy öreg medvét két boccsal s a nagy hajtás olly módon lett elrendezve, hogy jó sikerre biztos reményt nyújtott. Lipót berezeg régi nyom mellett állítatott el egy mélység szélén. Károly herczeg pedig valami 150 lépéssel feljebb ugyan e mélységben biztos és jól belátható forgó mellett. Egyik lővadász a hajtás lejtőjén állt el, hogy a netaláni kitörést oldalra megakadályoztassa. A hajtás a mélység felé haladott, melly mellett a herczegek álltak s hova nem meszszire a medve vaczkát sejtették. A körültekintő anyamedve, miután kisebb körökben több ízben a hajtásban barangolt, sőt alkalmilag fatuskóra mászva, tájékozódni iparkodott, a mélységbe ereszkedett. Az oldalra távozott lő vadász véletlenből kelleténél tovább maradt meg állásán, noha a hajtóvonal már meghaladta. Felé intézett hívásra hangosan válaszolva, vállára veté fegyverét és csatlakozni indúlt. Menetközben megpillant egy medvét, melly, úgylátszik, alatta akart elvonúlni. Áléiról jött, miután hamisan ki tudott bújni s a nagy távolság és egyenetlen terület miatt észre nem véte^