Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-04-10 / 10. szám

145 tere azonban csak a legjelentékenyebbek átvehetésére korlátoz, s ezek közé tartozik az easingwoldi szarvaskopók minapi hajtása, mellynél nagyobb távolságú és sebesebb iramú vadászatra Anglia legidősebb sportsmanjei sem emlékeznek. A hajtott fővad erdei szarvas volt, melly alkalmasint Skótziából vetődött East Riding vidékére, hol a falka február 25-én az első vizsgakör után, mintha csak puskából lőtték volna ki, hajtani kezdte s hajtotta huszonöt mértföldnyire, míg végre a bosalli erdőnél az enyésző szimat miatt elvesztette. A derék fővad azonban nem sokáig rejtekezhetett, mert a közeli répaföldeken pusztítás nyomait hagyván, a tulajdonos rögtön értesíté a falkamestert Coates urat hol létéről, ki martius 8-ára az említett erdő tövében tűzte ki a találkozót. A rejtbe bocsátott kopók azonnal hajtottak, a vad kitört a rejtböl, a falka utána s következett egy tizenkét mértföldnyi szünet nélküli futam, melly a lovak nagy részét kifárasztotta. A szarvas egy majorudvarba akart menekülni, de a házőrző kuvaszok elriasztották, s így tovább futott egy szép völgy hosszán; az iram rendkivül sebes volt, a lovasok egyre maradoztak s a mezőny fokonként gyérült. A derék vad Sledmerenek s túl ezen egy magaslatnak tartott, mellyet még három ujjnyi hó fedett, s hol a lovasoknak leszállni és lovaikat bukdácsolva kellett vezetni. Felérvén a tetőre, újra hangzott a kiáltás hogy „előre!" s több falu mellett elhaladva, a szarvas végre Mr. Wilberforce majorjában, Nunburnholme Wold táján elfogatott. Távolság : 45 — 50 mértföld; idő 4 óra 35 perez. Az induló mezőny közel 300 lovasból állott s a fogásnál csak 7 volt jelen, kiket Mr. Wilberforce Hornby szives vendégszeretettel fogadott. A házi nők indítványára másnap reggel „Lord Nunburnholmenak" nevezték el az elfogott derék Szarvast, mellyet aztán a falkával együtt vaspályán küldtek el Mr. Coatés birtokára Easingwoldba. Valamint a vadászatoknak, úgy a lóversenyeknek is csak lényegesebb pontjait adhatjuk itt s t. olvasóink hihetőleg szívesen el is engedik a sok helyi érdekű apróbb verseny részletezését. A warwicki „Grand annual steeple chase" azonban nem ez utóbbiak közé tartozik. Ennek főkedvenczei a két franczia ló: Alcibiade a liverpooli nagy akadályverseny nyertese és a hiressé vált L' Africaine valának, míg a kevéssel ezelőtt csak nem legjobbnak tartott Emblemben, utóbbi vereségei után, tulajdonosán kivül alig bízott valaki. De L' Africaine említett vasúti sérve miatt merev volt még s roszúl ment; Alcibiade se volt oly friss mint Liverpoolban, s mindamellett talán nyerhetett volna, ha nem vár kelletinél tovább s hamarabb nyomúl fel, mit azonban későre hagyván, Emblemet többé nem érhette be s ez három hosszal nyert. E versenyben legnevezetesebb volt az iram, mellyel a négy mértföldet Emblem 9 p. 35 mp. alatt futotta be. Még sebesebb volt ennél a weatherby-i „Grand National Hunt SteepleChase", mellynek négy mértföldjét 44 akadályon át 8 p. és 33 mp. alatt tette hátra a nyertes, Mr. Chaplin pej heréitje Emperor Orpheustól, melyet tulajdonosa e télenvett 450 guinea árán, s melly ezelőtt egy különfogadáson kivül egyebet nem nyert. E lovat Sir George Strickland nevelte s nem csak jó vadászlónak nem — sőt ellenkezőleg falka után igen kellemetlen lónak tartotta. Az akadályversenyben azonban bámulatosan ment és ugrott, — tanúság a futás rendkivül rövid ideje, melly több órán nézve, a fönebbinek bizonyúlt. Az a kadályok jó szilárd s nem gyermekjáték