Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-04-10 / 10. szám

140 és minden bűztől ment. Az állások élőkre állított, Portland-cementtel összekötött téglákkal kövezvék. A kövezet egészen lapos, hogy a lovak síkon álljanak. A külön-rekeszek mind az említett előnyök, mind tágasság és díszes kiállítás által tűnnek ki. A fiatal ménesbeli lovak istállójában a szokásos jászlok és szénarácsok vannak, azonkívül minden sarokban egy kád friss víz, hogy a csikók meg legyenek óva mindazon bajtól, melly itatásra hajtáskor s tóduláskor előfordul. A kádakban levő víz szaga feltűnt s utána kérdezősködvén, azon felvilágosítást nyertük, hogy mindig bizonyos mennyiségű, az egészségre nézve előnyös kén van közébe keverve. A csikók nem állnak itt külön állásokban, és csak etetés alatt kötik a jászolhoz. Szokásból azonban mindig korosztályok szerint sorakoznak. Az épület hátulsó részében csupán lakások vannak, a baromorvos, a betanító és más kocsisok, a ménesbeli szolgák, a csikósok, összevéve 15 egyén számára, A négyszög negyedik oldala szintén két részre van osztva. Az egyik osztály felében a telivér, a másikban félvér anyakanczák vannak ellés alatt külön rekeszekben elhelyezve. A teli- és félvér kanczákat csak fonott szalmagyékény választja el egymástól. Minden különrekeszben hasonlóképen egy kád kénes víz áll. Az épület másik osztálya félvér anyakanczáknak van szánva, mellyeket csak a szokás köt helyeikhez. A ménesudvartól jobbra, a Sió felé hajló szelíd lejtön vannak a legelök, czélszerüen alkalmazott kijárásokkal s egy, sok bajjal és költséggel ásott födött kúttal, hogy a lovak kényök-kedvük szerint mindig friss vízzel élhessenek. A ménes fekvése nemcsak ménesnek teremtett és egészséges, de bájos is. A Siótól jobbra balra szelíden emelkedő, hullámzatos dombok nyúlnak el, mellyek hátterét hegységek képezik. A legelők kitűnőek, vízben bővelkednek s minden föltétel meg van, mellyet a lótenyésztő ápoltjai érdekében a term észettől csak követelhet. A ménes történelme. Az ozorai ménes Magyarország egyik legrégibb ménese, s most már, bebizonyíthatólag, több mint 160 éve áll fenn. Alapításáról hiányoznak a szükséges adatok s úgy látszik csak a jelen század első évtizedei óta hoztak be rendszeresebb kezelést. Azon időben bizonyos Canto nevü úr volt a ménes igazgatója, ki főkép nagy lovakat akart tenyészteni, s e czélt nagy és erős ménlovak által el is érte. Illy módon nehéz kocsilófajt tenyésztett. A herczeg különben finomabb, nemesebb alakot is akart elérni, miért Párisban 3 arab mént vásároltak s alájok alkalmas kanczákat adtak, hogy ez által nyerges fajra tegyenek szert. Eredetileg két osztályra oszlott a ménes: a voltaképeni házi ménesre Ozorán, s az Ozorához két órányira fekvő majsai szabad (vad) ménesre. Ez utóbbiban 50 kancza volt, mellyek termékenység által tűntek ki. Noha a mének csak a hágatási idény alatt voltak a kanczák között, olly renddel t. i. hogy mindennap mást bocsátottak közéjök, mégis csak kevés kancza maradt meddő. A 19-ik század második évtizedében Tischinger úr volt ménesmester Ozorám a főfelügyeletet a többnyire Bécsben lakó Rozenzweig gyakorolta.