Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865
1865-03-30 / 9. szám
131 összegekbe fogadván, részint sportkedvtelésből, részint olly czélból, hogy jó vadászlovakra tehessenek szert. De csakhamar belátván, hogy először ritkán nyerhetnek, másodszor hogy az akadályversenyre idomított lovak kellemetlen vadászlovakká válnak : fokonként elhagyták e tért s kivéve a nagy hunt-steeplechaseket, a többiek leginkább idomárok és lókereskedők tizeimévé lettek. Az első alapítók elkedvetlenedtek, tapasztalásból látván, hogy nemcsak vadászlovaikat rontják el igy, hanem még ösztönt se nyújtanak olly lovak tenyésztésere, mellyek nagy távolságra nagy terhet legyenek viselni képesek. Eleinte az akadályok ollyszerüek voltak, hogy csak valóságos becsű jó vérló vehetett részt a versenyekben, s ha e rendszabályok fennmaradnak, a tenyésztők okvetlen igyekeztek volna izmos, ei'ős s még is gyors lovakat állítani ki, minők példáid Vivian, Grimaldi, Mooraker voltak, mellyek 16—18 stonet könnyűséggel vittek. A pénzügyi működés terének tágítása s nagy számú mezőnyök toborzása végett az illetők a handicap rendszerhez folyamodtak, s ez aztán olly lovakat hozott a sorompók közé, mellyek kilencz stone-nál többet vinni képesek nem voltak s más versenylovaktól csak abban különböztek, hogy sikerversenyre kellő gyorsaságuk hiányzott. A londoni Hansom-cabba való dögöket handicapba irták be s hogy részt vehessenek a versenyben, az akadályokat olly csekély mérvre csökkentették, hogy bármelly pony átkelhetett rajtuk. Igazolásúl azt hozták volt fel, hogy a nagy akadályok a lovakra nézve veszélyesek; igy történt aztán, hogy temérdek félig rokkant rosz telivér lett akadályversenyekben hajtva, s a gyönge alkatú szegény állatok, kiadva magukból a származásuknál fogva velük született erőt, gyorsaságot és erélyt, őrülten futottak egész az akadályig, de ugorni nem birva, lábaikkal a sövénybe, vagy korlátba keveredtek, vagy rövidre ugrottak, hengerbuczkát vetettek s nyakukat törték. A veszteség kicsi lehetett! mondhatná valaki. A pénzveszteség nem nagy; de a rendszer méltatlan a nemzethez, melly a világsport élén áll. Ha a nagy akadályok fennmaradnak, illy lovak nem jelentek volna meg a versenytérre, vagy gyöngeségük érzetében megtagadták volna az ugrást, s maguk a lovarok se veszélyeztetik vala életüket. Kis akadályokon át, a ló ha bukik is, olly sebes iramban megy, hogy lovasa messze esik el tőle. E hátrányok miatt a Jockey Club s egyéb sporttekintélyek hátrahúzódtak az akadályversenyektől, mellyek Liverpool, Worcester és Market-Harborough kivételével nem is nagyon keresettek, s többnyire csak másodrendű gyepek, hova a vidék bérlői eladás végett viszik lovaikat. Market-Harborough néhány év óta virult fel; itt a bérlő és gentleman tenyésztők találkoznak egy nagy vadász-akadályversenyben, mellyet két évben egymásután Mr Angell nyert el, ki az idén is a liverpooli „grand national"-t nyerte Alcibiade-al. Említém, hogy az akadályversenyek a lovakat vadászatra nagyobbrészt alkalmatlanokká, legalább kellemetlenekké teszik. Ez onnan jő, hogy a lovakat nagy távolságra sebes irammal futni s iramközben gyorsan ugrani szoktatják. Ezáltal vesztenek vadászlói becsükből s eltérnek általános feladatuktól; mert vannak lovasok, kik méltó okkal örömest állanak meg egy egy mély árok vagy szakadás előtt, minő Vadászatközben gyakran fordúl elő, hogy ezt lovaiknak elébb megmutassák, mert 9*
