Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-03-20 / 8. szám

126 földön s több nevezetes akadályon át folyt. Urlovarok üzleti lovarokkal vegyesen lovagoltak s a nyertest Capt. Coventry a legügyesebb lovasok egyike ülte, ki a ló tulajdonosával s ennek két barátjával társaságban, 30,000 fontnyi fogadásokat nyer. Mr Angell sokat áldozott már akadályversenyekre s ezen első nagyobb sikerét a közönség nagy örömzajjal üdvözölte. A tanulság e versenyből az, hogy a lovak, melylyeket a maguk nemében legjobbaknak tartanak, (mint a kedvenczek : Emblematic, Emblem, Joe Maley) néhány font tiilteher alatt boldogulni nem képesek. Emblem 12 stonet 10 fontot vitt s jól is ment, míg szántott földre ért, hol azonnal csökkent irama; míg Alcibiade 11 stone 4 fonttal s Hall Court 4 fonttal kevesebbel megverték a kedvenczeket, mellyek valamellyikének győzelméről a nagy többség nem kétkedett. A nyertes Alcibiade franczia ló, Antinous testvére, b. Niviére nevelése. Három éves korában Epsomban egy eladóversenyt nyert ésWombwell őrnagy birtokába ment át, kitől ismét Mr Angell vette meg tavai 10,000 frankért. Azóta úrlovarok alatt többször nyert; első akadályversenye azonban ez volt. — A frankfurti gyepen augusztus második felében három versenynap lesz. A kitűzendő dijak összege 25—30,000 forint; hiba azonban, hogy se 2 évesek számára se handicapra, se 1500 métre alatti távolságra nincs propositio; mert igy Frankfurt egy második Badenné fog válni, hol a németországi lovak a franczia túlerővel nem mérkőzhetnek meg. — Bombonnel ós az angol lady. Bombonnelt az algiriai közvélemény sokkal többre becsüli, mint a szerencsétlenül járt Jules Gérardot, kiről sokan azt tartották, hogy néha néha szeretett nagy szavakkal élni, mig Bombonnelböl úgyszólván harapófogóval kell a szavakat kicsikarni, s nem czifrázott nem nagyitott előadásai teljes hitelt érdemelnek. Hf. úr a berlini „Spornban" a következő történetet magától Bombonneltől hallotta: — egy reggelen bájos szép angol nő, ki úgy látszik hónából jó adag spleent hozott magával, jött hozzá s kérte, vinné őt magával egy oroszlán- vagy tigrisvadászatra. Bombonnel sokáig ellenzette a kérést, de végre nem állhatván ellent, beegyezett. Nem sokára, egy scheiktöl kapott tudósítás folytán útnak indúlnak, két a vidéken garázdálkodó tigrisnek hadat izenni. A hely szinére érve Bombonnel kifürkészi a dúvad éji forgóját, közelében leshelyet állít s azt szép társnőjével este el is foglalja. Szolgájuk a kitűzött helyre csalétkül két kecskegidót köt ki s ezzel távozikA vadász a ladyt még egyszer nyugalomra, hidegvérüségre és arra inti, hogy hamarkodva ne lőjjön. A gidók a nesztelen éjben keservesen mekegnek, sokáig — hiában. Éjfél körül lehetett, midőn a távolból tompa morgás hallszott. A tigris! susogja Bombonnel. Az ordítás egyre hangosabbá válik s közelebb jő; Bombonnel társnőjére pillant és bámúl, mert a merész vadásznő nyugodtan ül mellette, arezának egyetlen izma se mocczan, szeme kéjben ragyog s arczait a hevély pírja festi. Az ordítás fokonként közeledik; egyszerre közvetlen közelükben harsan meg az iszonyú hang, a gidók egyikére valami barna test ugrik, az áldozat csontjai ropognak — e pillanatban két villanás, csaknem egyszerre két dördülés s aztán mély csend. A tigris nem mozdúl. A vas puskavessző néhányszor csörren, a csappantyú csappan, Bombonnel imént kilőtt fegyvere újra töltve van. Igy folyhatott le körülbelől egy óra, midőn a vadász elfojtott halk nyöszörgést hall maga mellett, oda tekint s látja hogy a szép