Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-03-20 / 8. szám

120 mint a hol a lőpor boríték nélkül van a kupacs hegyébe tömve; de magam is két esetet tudok, hogy a fegyver kupacs nélkül elsült azon okból, hogy egy kis robbanó lőpor maradt a kupacshegy tetején. Ezen eshetőségeket, igaz, hogy végkép el nem hárítja a Lefaucheux fegyver, de a töltésnek új módja két okot elmozdít, melly balesetekre olly bőséges alkalmat szolgáltatott a régi szabású fegyvereknél. Azon veszélyre czélozok, hogy a kétcsövű fegyvernél az egyik cső elsül, miközben a vadász a másik csőben a töltést leveri, meg arra, hogy a cső elreped azon okból, hogy a csepü felcsusszanván, közte meg a töltés között hézag támadt. Meg vagyok győződve, kevés ember van, ki sokat lövöldözvén, sok alkalommal ne vette volna rémülve észre, hogy hirtelen töltvén kétcsövű fegyverét, miközben a balcsöben a töltést veregeti, a jobb csövön a sárkány egészen fel van húzva. Illyesmi a Lefaucheux fegyvernél nem fordúlhat elő. Ha az intés és figyelmeztetés számba veendő, s arra szolgálhat, hogy óvatósabbá tegyen a fegyverek kezelésénél, senkinek sincs több oka ez óvatosságra mint épen magamnak; mert nemcsak sok eféle komoly balesetnek voltam tanúja, de gyakran hajszálon múlt, hogy magam is áldozatúl nem estem. Nem hiszem, hogy gondatlanabb volnék mint a vadászok legnagyobb része, s ha a gyakorlat taníthat, kellene tudnom, hogy kell bánni, élni a lőfegyvererrel; és mégis, nem múlik esztendő, mellynek végén ne kellene egy, ba nem több esetre visszapillantanom, midőn komolyan veszélyben forogtam, mellyeket kevésbe vettem, mert elkerültem, de ha el nem kerülöm, egyik-másik tagom vagy épen életem lett volna az ára. Azt hiszem, hogy a ki rendszerint egymagában szokott vadászni, sokkal vigyázatlanabbúl s gondatlanabbúl bánik a fegyverrel, mint az a ki társaságban szokott vadászni. Igaz, hogy a magános vadásznak csak magára kell ügyelnie s nem bántja a gond, hogy vigyázatlanságával mások életét ne veszélyeztesse; de az is igaz, hogy fél annyira sincs veszélyeztetve mint az, a ki más társaságában vadász: s én annyira megszoktam már most a magányos vadászást, hogy idegessé leszek, ha társaságban kell lőnöm. Nincs földi hatalom, melly rábírjon, hogy csolnakra üljek, ha egynél több fegyver van benne. Az imént említém, hogy nincs tán ember, ki több komoly intést kapott volna, mint én, s igazat mondok. Fegyverek elsültek kezemben, midőn legkevésbbé sejtettem; s jóllehet bajom nem esett, de ha társam lett volna, ki tudja nem nehezednék-e halála lelkemre. A pusztán (hol okvetlen szükség, hogy töltött fegyverünk legyen a kunyhóban vagy sátorban), fegyveremet ágyam fejéhez szoktam volt helyezni (a helyett, hogy mint most cselekszem, nap közben az ágyra helyeztem volna), hogy szükség esetén kezem ügyébe essék. Három vagy négy ízben, a mint hirtelen felkaptam, hogy a sátorból kilőjjek, elsült a fegyverem, mert a sárkány az ágy szélébe akadt. Egyszer, sötét éjjel, Angolországban, fáczánvadászatról jöttem haza lóháton. Leszálltam, hogy egy az út szélén világító fény bogárt megkapjak, s a mint fölszálltara, hogy hogy nem, balkezemben elsült a puska, s a lövés nagyon közel surranhatott el fejem mellett, mert kalapom át volt lőve. Egy ideig vak és süket voltam. Arczom, mire haza gyologoltam (mert lovam eliramodott s házam kapujáig meg sem állott), fekete volt mint a korom.