Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-03-20 / 8. szám

116 tem a síró rivó esenkedő czigányoktól, hol vették e lovat ? de egy szó választ se lehetett tőlük venni, mig néhány forintot nem vetettünk nekik s ekkor hárman egyszerre háromféle genesisét adták a „gyenyeri paripának", mellynek szerintük egyéb baja sem volt, mint hogy „egyik semire nem látott." Szegény Borderer! minden tagjában megroncsolva, egykori grandeurjének árnyéka sem lehetett s ki tudná kipuhatolni a „décadence" történetét, melly öt, az angol steeplechasek nyertesét, a kitűnő nemes vadászlovat s urai kedvenczét, hozzá méltatlan sorsra, lócsiszárok nyerészkedésére, értetlen elcsigázó bánásmódra, alkalmasint fiacre- és talán „ánspáner"* ló mártirom ságára s végül czigánykézre juttatá ! Házi urunk egy kis rajzot vett elő Íróasztalából, mellyre azt a jelenetet vázolta, midőn Bordererben a vadászzaj hajdani emlékeket kelt s felbuzdúl a vér, hogy származásához és múltjához méltóan végezze be pályáját. Engedelmével itt közlöm a rajzot, melly méltó mellékdarabja lehetne a gr. Sándor „Eseményei" első kötete 43-ik lapjának, hol Tatár, az idő viszontagságai által megtört, megrokkant s megvakult ló, felismerve azon rivalgást, mellyel ura egykor rendesen ugrásra szólitá fel, habozás nélkül ugorja át az előtte lévő kút-vályút. Itt viszont Borderer hallja a teli hangot, ép szemével a veres kabátra, a hajtó falkára néz s czigánygazdát és jelen nyomort feledve azt hiszi , hogy az előtte lévő sík Northamptonshire tere, hol neki a kutyák után első sorban kell mennie.