Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-03-20 / 8. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. Hétfő, marcziüs 20. 8. sz. Kilcnczcdik évfolyam 1865. A kandalló előtt. '(ÍL^^H v. ^^m^y A Henry lordnál töltött néhány nap története annyira megtetszett bőbeszédű barátunknak, hogy ez úttal lemondva a jaguárlesről, mellynek elbeszélésével pedig már fenyegetett — felkérte házi gazdánkat, irna pár ajánló sort Henryhez, kit ö e tavasszal Angliában felkeresni óhajt. — Nem kívánom, hogy egyhamar feltaláljad, volt a válasz; s az én ajánló levelem különben se nyitná meg előtted azon túlvilági cottage kapuját, mellybe szegény Henry látogatásom után fél évvel költözött. Mert az imént elbeszéltek 1846. őszén történtek s midőn a következő év nyarán ismét Angliába mentem, Henry már a családi sírboltban nyúgodott. Nem sokáig élte túl hü Tom Moody-ját, kinek végrendeletét olly pontosan teljesité. — S ki volt ez a Tom Moody ? kérdék egyszerre többen. — Tom Moody a maga idejében Anglia leghíresebb ostorásza s a maga nemében olly kiváló egyéniség volt, hogy a „Sporting charakterek" irója nem kétkedett arczképét és élettörténetét felvenni gyűjteményébe. — Kérjük, halljuk, halljuk e történetet! sürgették többen s házi urunk igy beszélt: Tom mint gyermek egy malátakereskedönél szolgált s egy napon két zsák malátát kellett lóháton vinnie lord Henry majorjába. Feladatát végezve visszatéret a park kapuja elé ért s ezt lovával átugratni akarta. De a ló makacskodott s Tom többszöri kísérlete meghiusult. Végre elszántan s azon erélylyel, melly öt később annyira kitüntette, sikerült neki a csökönyös lovat a kapukorláton átugratni. Henry atyja történetesen tanúja volt ezen — egy gyermek részéről rendkívüli tettnek s e bátorság, szilárd akarat és kitartás úgy megtetszett neki, hogy Tomot azonnal lovászfiúnak fogadta magához. Jó viselete s minden alkalommal tanúsított jó tulajdonai őt nemi