Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-01-10 / 1. szám

7 ínég inkább, ha ijedtében futásra vette. Melly esetben, haneha más siet segitségire, különben veszve van. Most is a felingerelt vad, szokása szerint, szökik jobbra balra, hatalmas bögés közt törve szaggatva mindent, a fiatal fákat gyökerestől kitépve s közben vérbeforgó szikrázó szemekkel vizsgálván támadóját, hogy azt roppant erejével azonnal összemorzsolja. Szóval, a jól felbőszített vad az illy ficzkós látványhoz nem szokott szemlélő gyenge idegzetére nem legkellemesebben ható dühös productióit és fülsértő concertjét rendre mind lejátszódja. Mind ezek után elképzelhetni művészünknek a csiklandós előadásra fokonként emelkedő kedély-izgatottságát, a melly szintén tetőpontjára ért, midőn egyedüli reménye s élte fenntartója, gr. Teleki, állását egyszerre feladva neki iramodik, a már hanyathomlok lefelé botorkázó bősz állat elibe szökik, s addig forog körülte, mig végre jó szemügyre kapván, főbe lövi. A változatos müdarab több perez alatt folyt le, részint a festő szemeláttára, de taps és hangos tetszésnyilvánítás helyett keserves nyögései közt, szemeit utóbb eltakarva, kézzel s lábaival a földön egyre kapálódva. A kiszenvedett halálgyötrelmek kárpótlására a házi úr a testes szép példányt a festő dolgozó szobájába szállítatá, hol azt most kényelmesen rajzolgatja. S mint művészetét jól értő, ha ama nagy bikkfa alatt magasra csigázott kedélyizgatottságának hü kifejezést adand, e kép festészete legremekebb példányainak válhatik egyikévé. A cziblesi és hadrévi érdekes vadászatok leirását, ha hajlott korommal fogyatkozó erőm megengedi, más alkalommal *). Újfalvi S á n d o r. Hunkóczi vadászat. Ha valahol, úgy Zemplén és Ungh megyében nagy pártfogókra talált a sport, elannyira, hogy a legnagyobb mérvben teszi haladásait. A „Vadász és Versenylap" hasábjain olvastuk már az újhelyi lóversenyek létesülését, továbbá a felvidéki n.-mihályi lovas-vadásztársulat működését; jelenlegi soraim czélja a hunkóczi vadászatokról szólani. A Tibai család egy körülbelül 50,000 holdból álló tölgyes és bikk erdőnek birtokában lévén, ezt néhányan egyelőre három évre kibéreltük s egy több tagból álló vadásztársaságot alakítottunk. E társaság a fennemlített erdőséget két részre *) A 11. casino nagy termének egyik szögletében minap különféle tárgyakról folyt a változatos be széd. Erdélynek egy itt közszeretetben élö grófja említi a többi közt, hogy Görgényben M. úr és fia egy napon két-két medvét lött — s kérdi a „V.lap" szerkesztőjét, nem kapott-e erről tudósítást? Nem, feleli ez: s úgymond,alig is van hozzá reménye, meg lévén győződve, hogy Erdélyben hamarább ejtenek tizenkét medvét, mintsem tizenkét sort írjanak róla. Ha csak az ifjú K. V. gróf nem volt jelen, ki sportélményeit évenként pár szép czikkben szives közölni, vagy ha a lelkes öreg II. S. nem feledkezik meg barátjáról s hallomás után ne a közli a görgényi eseményeket, mellyekben egykor a főtényezők egyike volt: különben alig fogunk ezekről olvashatni S íme hazatéret, egy levél czimén kedves kéz ismert vonásait s a boríték alatt imént kifejezett reményem valósulását találom. Bocsánat, hogy a becses közleménynek csak közepe jelenhetett meg e lap hasábjain. Eleje, a kelő nemzedék elleni philippica, talán túlkeserű s hinni szeretjük, nem egészen kiérdemelt; vége pedig e lapok megjelenését, csak késlelhette, de tartalmát nem gazdagíthatta volna. S z e r k.