Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864
1864-11-10 / 31. szám
506 közt nyúló síkon s később Fóth felé kerestünk ; akadt is egy nyúl, melly 10 p. futással a csomádi erdőszélig ment s menekült, mert a falka feltartatott. Nov. 5. Rk. T. a paskálmalom. A közeli rejtben nem lévén róka, a szomszédos erdőcskébe mentünk, honnan még a falka érkezte előtt indúlt egy róka; a kopók a a tennapi eső s éji köd által fellágyitott talajon azonnal felvették a nyomott s a Csömör előtt elnyúló lejtős völgyön és az utolsó magaslaton balra fordulva, egyenes irányban Fóth és Alak felé követték, hol a róka a nagy 8-as nádrejtbe menekült; a falka utána ment a nádasba, hol fris rókára talált; hajtott s már egészen kiállott ravaszunk pedig ismét kijött s vissza a vasút melletti kukoriczatarlóra kullogott, hol a végre kijött falka ismét megtalálta, de — hosszas ides tova hajszolás után újra elvesztette, s igy eddigi legszebb vadászataink egyikét fogás nélkül kelle bevégeznünk. A futam mintegy 5 p. szünettel 1 ó. 16 p. tartott. Nov. 7. Rk. T. a sződi nagy nádas. A falka két órán át szünet nélkül hajtott a nádasban, hol egy rókát el is fogott, egy másodikat és harmadikat pedig nyomban követve kiugrasztott. A csomádinak tartó róka a sződi legelön egy lófalkától megriadva elfordult s a sződi posványos réteken át a váczi szőlőknek futott, hol munkásoktól ismét elriasztva kiszökött, az árok menttén megkerülte az egész szőllöhegyet s a Rátét felé nyúló völgyön — hol a malomárok előtt némelly nem annyira veszélyes mint a változatosság miatt érdekes s a kedvhangulatot fokozó esély fordult elö — egyenesen a kosdi magaslatoknak sietett. Itt a kukoriczásban néhány percznyi szünet után ismét megleltük a nyomot, melly a Duka előtt elnyúló réten és csatornán át köves erdős meredek hegyre vezetett, hol a ravasz megfeküdt volt. Itt másodszor hangzott a kedvserkentö tallyho s a már fáradtan jobbra balra futosó róka végre 3—4 öl mély meredek vízmosásba ugrott, hova a falka villámként követte és elfogta. A kis számú társaság az 1 ó. 10 p. tartott szép futam után vidáman s legfölebb a felett sajnálkozva indult haza felé, hogy a tagtársaknak legalább fele nem volt jelen, élvezni e legsikerültebb vadászatok egyikét. Nov. 8. Rk. T. az újpest-palotai vasúti átjáró. Az éjjel beállott fagy délig nem engedvén fel, haza tértünk. — Nov. 9-én hóra viradtunk. F. P. F»est. 1867^1868. Kétévi ivadékverseny. Futhat minden 1865-ben elletett csikó ; tét 200 forint, fele bánat, anyuyiszor a mennyiszer. Az aláírás kötelez a pesti 1867 őszi és az 1868 tavaszi versenyre. 1867 ben 1 mf. 92 font; 1868-ban 1'/, mf. 100 font; ménre 3 fonttal mindig több. E verseny nyertesére 1868-ban 5 fonttal több. A második ló kettős tétet nyer. A kancza nevezésére 1864. év december 31-ike , az ivadék nevezésére az 1865-ki pesti tavaszi versenyek utolsó napja a zárnap. Ha nincs ivadék nincs bánat. 30 aláirás vagy nincs verseny. Indítványozó ifj. gróf Batthyány István. TARTALOM: A t. sághi akadályverseny. — Lóversenyek Jászberényben. — Pár szó a Rákóczy-gyepről. — A newmarket-houghtoni versenyek. — Szeged és környéke a sport-téren. — Ernő szász kóburg-gothai berezeg egyptomi utazásából. — Pesti kópóvadászatok. — Pest. 1867—1868. Tulajdonos kiadó és felelős szerkesztő Bérc zy Károly . Pest, 1864. Nyomatott Emich Gusztáv, Magyar Akadémiai nyomdásznál.
