Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-02-20 / 5. szám

77 kák és vadászatok fenntartásában nagy része van, s ki minP tökéletes és szenvedélyes lovas, a sport e nemének fő támasza. Az Almásy grófok közül most már csak Dénes grófot találjuk a vadásztéren, de senkit több kedvvel és eréllyel mint őt, midőn a teli hang olly kedves zenéjét hallja. György gróf vadásznapjai a múltba tartoznak ; most már ritkábban ül nyeregbe, de azért szenvedélyes lókedvelő s a legtapasztaltabb, legélesebb szemű lóismerök egyike lévén, fogatai az izlés és összeállítás mesteréről tanúskodnak. Id. gróf Batthyány László, szintén kora legjobb lovasainak egyike, hasonlókép visszavonult a vadásztérről, de helye nem maradt üresen, mert hasonló öntetü fiai Géza és László grófok ezt híven és méltó joggal töltik be. A csákó-fóthi korszak jelesebb vadászai közé sorozandók báró Podmaniczky Frigyes és gróf Keglevich Béla is, kik az utóbbi időkben inkább az agarászati téreu látszanak keresni sportszenvedélyük kielégítését. A pesti kopóvadásztársulat falkái a fóthi ebólakban vannak elhelyezve. A környező vadásztér, nyúl- és rókavadászatra egyiránt kitűnő, de kiváltkép az utóbbi nyújthat jó sportot, ha a rókák számára elég rejt hagyatik fenn. A falkanagy kétségkívül teljesen megfelel a feladatnak s mint az angol mondja: „is the right man in the right place." A vadászok legnagyobb része jeles lovas s hosszúra terjedne czikkem, ha mind egyenként kellene felsorolnom s igy csak Széchenyi Gyula és Béla, Szápáry Gyula és Iván és Festetics Pál grófokat, báró Podmaniczky Gézát, Beniczky Ferencz, Semsey Lajos, Tisza Kálmán, Blaskovich Miklós és Ernő urakat, mint ollyanokat említem, kiknek kiváló vadászlovas tulajdonaikról személyes tapasztalásaim tanúskodnak. A pestvidéki kopóvadászatok felvirágzásához nem is szükséges egyéb, mint az ügy buzgó pártolása s hiszem hogy ez jövőre sem fog hiányozni. Mindnyájan nem lehetünk versenylovasok s nem jelenhetünk meg a néző állvány előtt mint győztesek: de a vadásztéren mindnyájan elférünk s bebizonyíthatjuk a lovas-ügyességet ép úgy mint az itélő tehetséget, sőt mindakettöt jobban itt, mint a versenypályán. A versenylovas többnyire nem saját ítéletére bizva, hanem a tulajdonostól vagy idomártól vett utasítás szerint lovagol, mig a vadásztéren egészen önmagára hagyva, maga választja a vonalat s érvényesíti a mint birja lova és saját tehetségét. Scarlet C oat. Egy öreg vadász elmélkedései. Ha az ember egy évet a másik után betölt s e váltakozó évszám hosszú sorrá fűződik, egyszerre csak azon veszi magát észre, hogy az öregek sorába lépett s hogy élte legnagyobb része mögötte fekszik. Ha illy hosszabb életnek örvendett ember egyszersmind vadász is, s évei mégis úgy múltak, hogy testében hanyatlást, erejében csökkenést nem érez, hálát adhat a sorsnak, hiszen legfeljebb a szép halommá gyűlt időjárási és egyéb jegyzetekből látja, hogy a különféle vadászidény már sokszor köszöntött rája, vagyis, hogy sok szép hajnal hasadtát látta tavasz vagy ősz, nyár vagy tél idején. Illyenkor eszébe jut az élet múlandósága, de nem szomorú rémként lepi meg és nyomja le; hanem háiá-