Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864
1864-01-10 / 1. szám
5 Üram Isten! már most hogy értsem én ezt ? Ugyan is értem azt, érteni köteles; vagyok s el is ismerni, hogy az egyik agár jobban fututt ezen a nyúlon, mint társa valamint azt is értem, hogy a lófuttatásnál a mellyik ló előbb ért a czélhoz, az futott jobban: mint szintén ha az együgyü paraszt idomtalanúl fel birt emelni egy ügyes clown mellett 4 mázsát, midőn az igen ügyesen csak 3 mázsát vett tel, hogy a Clown ügyesebb, — de azt nem értem, hogy egy agár azért jobb, mert Quadrillelépésben futott, mig társa Menuetteben; se azt nem olvastam még: hogy a versenypályán valamelly ló, ha első nem volt is, dijat nyert volna, m ert szép modorban futott; mint végre a parasztot is erősebbnek tartom a komédiásnál. Szerintem a felhozott eseteknél mindenkor az erő, tehetség, szívósság jön mérlegbe. Az agarak futásánál is csak ennek kell számításba jönni. Mi hát az a modor? mi az, hogy az illy futású agarat le nem lehet verni? Igen, ha úgy futna, hogy nem a szájával, hanem a hátulsó két lábával rúgná meg a nyálat, midőn fordítani akar óh már ezt én is elismerném modoros futásnak, vágásnak ! Illy modoros futásu agarat két éves agarász életem alatt kettők ismerék : a harmadik mint hallom Recsky András uré, ki ellen Nadá>yi Imre úr igen szerény nyilatkozatát olvastam, — nincs szerencsém személyesen a t. urakat ismerni. — A két ismeretes modoros futású, vágású, szabású, állású agár több izben teljesen kielégített a több izben vetélytársát nixen hagyta, szerintem nem modorával, h a n e m egyszerű futásával, mert jobban futott mint társa. De bezzeg volt több példa rcáhogy e legyőzhetetlen modor első t.yúlját sem érte be!! Számtalan eset pedig hogy a 2-ik, 3-ik, 4 ik nyúlnál, (mert e nyúlak történetesen mind meglehetősek voltak) a modoros mellett ugyancsak elhajtottak ám vetélytái'sai, mellyek máskor nixen maradtak. Igaz, az egyik modoros agár tulajdonosa rendszerint csak az első nyúlra futtat s mint mondja: „többet ér egy szép hajtás, öt nyúlfogásnál 1' — s ha ezt agara szépen hajtá kis téren, na, kegyelemből futtat még egyet: de ha már a munkát a vetélytárs is elkezdi már akkor szekeren van a modor: mig amazok 3 — 4 nyulat elfognak később. A másik tulajdonos modoros agara elől szokott járni s ollyan fitetö (vadászkitétel) szagláló : többnyire minden nyulat ő ugrat, de a felkelt nyúl is ő hozzá esik mindig legközelebb. Gyakorta megtörtént, hogy a távol kelt nyúlat, melly erején aló! állott, már el is fogta, mire a többiek oda értek; de hajó volt a nyúl, be nem érte, sem öt a 100—120 lépéssel hátrább lévő agarak. „Ugy-e megmondtam még az este, hogy el van fogva a nyúl, mire agaratok oda ér" vagy „ha! ez volt a hajtás! mint tünt el agaram, a tietek elöl! Persze hogy eltűnt, — már annyit én is tanultara (mert kitaszitotta, s a hátulsó agár soha sem fut olly tűzzel a nem látott nyúlra, mint az első, a mellyik jól láthatja) — de nem is érte ám soha. Egy illy futás után kellemes aztán az este, kivált ha mind a két futtató fél egy harmadik barát házánál van! Vita vit t ér — megállapodás nélkül; nincs oly született siketnéma, kinek halló érzékei, meg ne njilnának ! Végre a „publicus favoi"
