Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-02-10 / 4. szám

59 De hol zártam ki az illetékes birák sorából a szakavatott agarászt, kik mindenkor kiállják a sarat? Az 1 futásra azonban úgy látom, hogy a távolból el kellett találnom valamellyik eshetőséget, mert ellenszólás e tárgyban nem történt. 2. „Nem azaz agár, a mellyik éri, hanem a mellyik nem éri nyúlj át" — e paradoxnak látszó tétel megfejtése a következő: Atalános elv és szabály, hogy kél vetélkedő agár futásánál csak a két futó közt mérlegeljük az erőt és tehetséget s ne egy harmadikkal, negyedikkel hasonlítsuk össze, melly ama két futóval nem pályázott. Két agár fut: A. sebes B. gyözős agár. Egy dülő mentén a pórázon vezetett agaraktól 50 lépésnyire jó nyúl kel. A. roppant sebességgel repül fel a nyúlra s vág egyet rajta, mig B. e kirohanásban A-tól 15—20 lépésnyire marad el. A nyúl, e vágás után szintén 15—20 lépésnyire lökvén ki magát A-tól, most veszi észre, hogy nem komondor, hanem agár van utána; kivágja magát a dűlőre s hajt eszeveszetten menhelye felé. A. taszítja anyulat kifelé; B. A-tól még mindig semmi távolságot sem vett be; a hajtás 150 lépésnyire nyúlik a dűlőn; A. marad a nyúltól; B. közeledik A-hoz; a hajtás már 340—380 lépés; a nyúl 30—35 lépésnyire A-tól; B. 5—8 lépésnyire behúzta vetélytársát; a nyúl már 40—48 lépésnyire van B-hez; most szántásra ér; A. már 10—15 lépésnyire maradt le B-től; a hajtás 560—600 lépés közt forog; B. a nyúlhoz már 25—28 lépésnyire ment fel, míg A. 40—50 lépésnyire marad el B-től; a hajtás már 800—900 lépés ; B- 6—10 lépésre ment fel, midőn A. 60—75 lépéssel maradt le; a hajtás 1000 és száz lépésnyire nyúlt ki, B. 3 lépésre megy fel a nyúlhoz, A. ekkor már csak lantol — s a nyúl benn van az erdőben. 3. Díjas futásoknál sajnos a tulajdonosokra nézve, ha három agár marad fenn, m ert a harmadiknak —• anélkül, hogy futásában hibázott volna, okvetlen le kell esni. De miután díjas futásoknál a szerencsének nagy szerep jut: be kell nyugodni a szerencsétlenségbe is. Minden hármas futásnak azért elvi ellensége vagyok ; mert, mint más is tudja, ha csak két megletős agár futásánál is vajmi nehéz a bírónak minden apróságra ügyelni, hogy igazságos legyen, hát még a hármasnál? Hiszen a hármasnál számtalanszor a legroszabbik — a leghátulsó agár kezd kedvencczé válni, mert a két első agár erre s ennek vágja a nj ulat, s illyenkor az eddig semmi erőt ki nem fejtett harmadik pihent agárnak egyszerre felmenetele a nyúlra könnyen megtántoríthatja a birót. E bajtól menekülendők tehát, vidékünkön azt az eljárást hoztuk életbe, hogy a páratlan harmadik agár mellé párt választunk s azzal fut erőcsökkentésre, de ha ezen páratlan 3-ik agár elszalasztja vagy a hozzá vetett agár mellett nem éri nyúlját : leesik, mint bármellyik előtte futott. A méltóságod által felhozott hármas futási esetnél (ha már ezt az alapszabályok rendelék) a döntő futás előtti alkalomkor nem hiszem hogy kilett volna előre mondva: mellyik a harmadik páratlan agár? hanem a fennmaradt három agár egyenlő tehetségűnek tekintetvén — futott végsőleg a díjra s így már előre tudva volt, hogy egy agárnak le kell esni. A harmadiknak az általam felhozott mód szerint is le kell ugyan esni, de még is mindegyik futó agárnak több tér van engedve, mint a hármas futásnál. Én, miután már az agártulajdonosok egyikének múlhatlanúl be