Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-01-10 / 1. szám

3 nek tán máskép nagy hasznát vehetnok. Gondoljuk csak meg, hogy az afrikai síkok vad bivalja fajok keresztezése által az európai államok türelmes ökrévé lett; a hyéna a délfoki vadásznak legjobb, mert legfinomabb szaglású vudásztársa; ugyanígy segíti a párducz a hindut; az eszkimók kutyája valószinüleg csak szelídült farkas stb. Ez bölcs berendezés a gondviseléstől s gondolóra veendő, nehogy a civilizátio haladása s az ember uralma az államok felett hasztalan pusztítsa ezek alsóbb fajait, mellyek hasznavehetőségét se nem ismeri, se ki nem tanulta. K. Károly. Az agarak futásáról. „Nem mind arany a mi fénylik." Beszédemet, vagy inkább soraimat azon kezdem, hogy én öreg, régi, veterán^ országos, 13 próbás szakértő agarász nem vagyok. Az agarász pályán mindössze két éve hogy nyargalódzom, jobbra balra, előre hátra , és minden kimenetelkor mások által irtóztatóan meg- és leverve a földnek poráig (agaraimat értve). De azért szótlan és túlságos csendes természetemnél fogva, ezen irtóztató csapások, a sport e neme, vagy épen a diadalmaskodó agarak tulajdonosai ellen keblenben nem idéznek elő legkisebb ellenszenvet is, legkevésbbé pedig haragot vagy gyűlölséget, s bensőleg ép olly feszülten, inger- és reményteljesen várom a másnap feljöttét, mint a tegnapi győztes agár tulajdonosa; mert hiszen mindenki olly kalappal köszön, minő fején van; szégyenelje agaram magát, s nem én, ha rosszúl szalad. Nem képzelem, a tudományos agarászok mi jelekből látják jól futott, „per fas, és nefas" felmaradt agaraik arczán a megelégedést ? a kivívott dicsőség magasztos érzetét ? a levert agár fölötti felsőbbséget ? Én több agarászaton észlelni akartam ezt; de bizony az igazat megvallva, mindeddig eredményre nem jutottam, mert bármint vizsgálódtam a szem, fej, fül, pofa, farkkifejezések és mozgások felett: semmi különbséget sem találtam az én levert agaraim s a győztesek között, mindegyik egyformán nyalta a talpát. Több sikeretlen kísérlet után meggyőződtem, hogy az agár is kutya, melly felsöbbségét, jobb voltát nem érti, kimutatni nem képes. Hódolnom kell tehát azon szabálynak, hogy az agarász közönség mondja ki a jót, jobbat, legjobbat. Az agarász világ e szabálya iránti hódolatom, azt hiszi a t. cz. agarász közönség, hogy talán megtenné gyümölcsét? s hogy talán biztos révhez vezetett, hol meg tudtam tanulni mi a jó ? mi a jobb ? mi a legjobb ? Korán sem. Kigázolhatatlan hínárba jutottam, a tarkánál tarkább teletorkú beszédektől, s már majd hogy le nem fettem az agáraszatról: midőn szerecsémre hallgatásomban eszembe ötlik, hogy én még csak kezdő süldő, i u c z i - fi n c z i, felkenetlen agarász vagyok. Pirulva tértem lakomba, mert két év leforgása óta ollyanba vágtam fejszémet, mihez nem tudtam. Meg valék győződve, hogy némelly — szerintem ellenkező i t é letet érdemlő futásokat azért nem értettem, mert részint a műszavakat nem ismertem , részint mert az agarak futása modorában egyéb különbséget nem valék képes tenni, mint azt, hogy mellyik fut jobban a másiknál? 1*