Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-12-20 / 35. szám

562 Felső Loire megyében a Rallie-Forezi falka egy vaddisznót hajtott s Bas roppant erdőségeiben és hegyein keresztül egész késő estig siker nélkül zaklatta, mikor aztán a beállt sötétség miatt fel kellett hagyni a vadászattal. Másnap reggel újra nyomozták s fel is verték a vadkant, de ez jól kipihente magát az éjen át s olly könynyedén ment, mint a megelőző napon, ment ismét késő éjig s elbúcsúzott űzőitől, kik a nehéz talajon, a bosszú hajtásban egészen kimerültek. Néhány nap múlva a vadkan visszatért első tanyájára, mellyről olly messze űzetett; ugyanaz a falka ismét zaklatta, le is fülelte s egy golyó vetett életének véget. *) Jules Gérard a hires oroszlyánvadász vizbefulását már régebben híresztelték, de ismét megczáfolták a lapok. Ujabban megerösíté a hirt Braouézec sierraleonei franczia consul levele, mellyet nem rég a párisi földtani társulat ülésében olvastak fel. Gérard a londoni földtani társulat megbízásából utazott volt Afrika nyugoti partjaira, hol a vidéket természetrajzi tekintetből volt átfürkészendő. A múlt év végével hagyta el Angliát s az idén tavaszszal ért Dahomey országba, honnan utolsó levelét irta Wellington herczeghez. Ügy látszik, hogy közép Afrikába hatolnia nem sikerült, mert nem sokára Sierra-Leonebe érkezett, hol az angol lakók nagy buzgósággaf fogták fel ügyét s a további útra minden kellékkel ellátták. El is indult, de kirabolták s ö mindenéből kifosztva menekült a sherbroi telepre, hol ez úttal a franczia lakók segítették fel. Üjra elindúlt s ismét teljesen kirabolták, annyira hogy kénytelen volt Sierra-Leonébe visszatérni; de mielőtt oda érhetett volna, az esőzések után feldagadt Jong folyam áthatolása közben, az áradat iszapjába süllyedvén, oda veszett s holt testét máig sem találták fel. Ennélfogva még mindig van némi remény aboz, hogy életben maradt, annálinkább mert haláláról se a hadügyi se a külügyi hivatalhoz nem jött tudósítás; a consul fönebbi levele pedig csak egy scherbroi franczia kereskedő Huchard jelentésén alapszik, ki Gérard vizbefulása hirét szintén csak hallotta. Tolmácsa, Ali, keresésére ment s csupán ennek visszatértével lehet majd bizonyosat tudni. Az angol boxirozásnak, a franczia adresse frangaisenek nevezi a verekedés azon nemét, melly minden fegyver nélkül puszta kézzel történik. Mind a kettőnél erö és ügyesség szükséges, de az utóbbi lényegesebb része az adresse fran§aisenek, mellyből most a párisi Salle du Vauxhallban ad mutatványokat s ha kell leczkéket M. Vigneron. Látva a mutatványt, meg kell győződnünk, hogy nincs olly nyers erö, melly az illyszerü ügyességnek ellentállhasson. A test egy olly központnak tűnik fel, mellyböl az ütés, döfés, rúgás küllők gyanánt ömlenek. A verekedő úgy összezsugorodik, hogy alig tudható, ül-e, áll-e, sarkai vannak-e alól vagy feje; előre rohan vagy hátra hanyatlik, ahoz képest a mint támadó vagy védelmi helyzetet vesz s e közben ütés és rúgás záport intéz az ellenfél testének minden részére, lábikrájától kezdve feje tetejéig. Lábát olly könnyen emeli az ellenfél fejéhez mint egy Taglioni; s villámgyorsan és nagy erővel rúg oldalba, gyomorba, hátba, a test bár melly részére. Fő védelmi rendszabály a rúgó lábat megkapni s öt a másik lábról lerántani; de ennek is többféleképen lehet elejét venni, vagya megkapott lábat kiszabadítani, vagy *) A vadászat e nemét, a vaddisznónak lóháton s kutyákkal történő zaklatását, hazánkban b. S. L. ö mlga régen gyakorolja s szives igéretét is birjuk, hogy több évi vadászélményeit e lapok hasábjain közlendi. Szerk,