Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-11-20 / 32. szám

509 Nézetem szerint honunk lótenyésztése, két irányban jól halad: a telivér, és a katonai, s evvel rokon használatra való lovak, vagyis hátas és kocsi lovak, egy általában a vér ló, sok és jó hazánkban. Nem lévén azonban czélom erről hosszasabban értekezni, csak azt jegyzem meg, hogy kivált a telivér tenyésztés körül, egy két év múlva határozottan gyors és nagy haladást fogunk tapasztalni, ha kiválóan termelő országunk, a közel múlt éveknél szerencsésebbeket élhet! Van azonban egy neme a lónak, melly úgyszólván tökéletesen hiányzik nálunk, s ez a nehéz igás ló. Mindazok kik a gazdászattal foglalkoznak, vagy némileg figyelemmel kisérik annak fejlődését, meggyőződhettek állitásom helyességéről. Nem is törekszem hosszasan bizonyítani : minden kétkedőt, egy egy ismerőséhez utalok, ki például olly helyzetben volt mint e sorok irója. A gépek mindinkább elkerülhetlenekké válnak, vagy helyi viszonyok, s az elmúlt években dühöngő marbavész, nem egy gazdát lovas iga felállítására, vagy a meglévő szaporítására kényszeritének. Sokan vettek lovat, de hogy egynek is sikerült volna szükségletit az ország határin belül, a czélnak megfelelőleg fedezhetni, nem hiszem. Nem állítom hogy egyenkint néhány darabot nem lehet megszerezni, de többet, s nem túlságos áron, előttem a lehetetlenség sorába tartozik. Pesten gyakran látni erős kettes fogatot, gőzmalmok igásai; de nem kell azokról egyebet mondani, mint azt, hogy majdnem egytől egyig Lincz vidékén vétetnek, s nem olcsón ; párja hétszáz forint. A czélszerü igás ló tehát egyáltaljában vagy nem létezik nálunk, vagy olly pénzért kell megszerezni: melly nincs arányban rendeltetésével. Felette szükségesnek tartom e lófaj megalapítását; nem is tétováztam felszólalni. Nem ereszkedem annak taglalásába, váljon apalovak, tenyészkanczák, vagy mindakettönek, és honnan behozatala — volna a legjobb eszköz az általam ohajtott czél elérésére; egyedül azt kívánom, hogy e sorok ne kerülnék el figyelmét azoknak, kik bizonyosan a legjobb utat választandják ez irányban is megtenni mind azt, a mit viszonyaink közt tenni a lehetőség körében van. Tápió-Sághon, Nov. 16. 1864. Gr. Keglevich Béla. A raadarasi akadályverseny. E verseny alapja eredetileg különfogadás volt, melly az által, hogy a környék néhány úrhölgye tiszteletdijat ajánlott hozzá, nyilvános versennyé vált, a következő feltételekkel: Akadályverseny, tiszteletdíj ; futhat minden ló ; tét 25 for. bánat 15 for. Teher 135 font, telivérre 5 fonttal több. Urlovarok szineikben. 2 ang. mf. 10 akadállyal, a legszélesebb 10' magas 3'. Nevezés az oszlopnál. A verseny napján november 7-én három ló jelent meg, s futott a következő erednnyel: Ifj. gr. Batthyány László id. p. k. D j a 1 m a 135 f. Jankovich Auról 1 Ugyanaz id. p. m. R é m u s 140 f Latinovics Albin 0 Gr. Dubsky hadnagy id. sga k. M a r y 140 f. tulajd. — 0 Remus mint telivér, Mary mint a czeglédi katonai akadályversenynek sept. 28-án hét versenytárs elleni nyertese 5 fonttal többet vitt. — Rendes indulás után Mary vezetet!, nyomában Djalma, Remus kissé elmaradt. így értek gyors irammal az első sö32*