Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-11-10 / 31. szám

501 Mint már emlitém, Keren falu Mensához hasonló magaslaton — fcnsikon fekszik, melly a tenger színe fölött 4000 lábra emelkedik, talaja termékeny ugyan, de csak itt ott műveltetik Durha (kásának való) növénnyel s kevés dohánnyal ültettetvén be. Az esős évszakok beálltával számos gulya talál ott kitűnő jó legelőt. Dél és nyugat felé magas kopár hegyek emelkednek, ellenkezőleg az éjszak felé fekvő hegyek simábban domborodnak s el el nyúlnak termékeny síkságban. Keletfelé tisztán kivehető, hogy az arra nyúló hegyek sik földön emelkednek, mert nyomban utánok következik e beláthatlan sikságu Barka vidéke. Vize e fensiknak alig van s egy Stella által ásatott kut csak szűken látja el udvarát iható vizzel. Mindazonáltal igen alkalmas lenne e táj dohány szöllő és olajfa tenyésztésre. Stella nyilatkozatai szerint azonban e népek szorosan ugy és olly módon tengenek, a minő állapotban voltak pár ezer év előtt, midőn a régi görögök először látogatták meg e vidéket s ezeknek nyomai is eltűntek, alig maradván föl egyéb, mint az itt ott található sírboltok, mellyek az itt elhalt görögök hulláit jelezik, s ezen sírboltok jó karban állanak föl, emlékeztetőül az első felfedezőire ezen elszigetelt világrésznek. Mielőtt eltávozánk, Stella egy érdekes emlékkel ajándékozott meg, Dávid zsoltárainak ó abissiniai nyelven pergamenre irott könyvével, melly felettébb értékes régiség, miután a századról századra süllyedő abissiniai műveltségnek egyik ritka adatául szolgál. — Ámbár e táj lakói büszkén nevezik magokat keresztényeknek, mindazonáltal alig van kereszténységüknek más bizonysága, mint hogy ünnepeinket ismerik s tartják, a húsvétét, karácsont s efféléket emlegetik, söt papjaik is vannak, de templomaik nincsenek s csak szabadban végzik maguk sajátságos módja szerint az isteni tiszteletet. Stella állítása szerint azonban beljebb rendezettebb állapotok vannak s a kereszténység mégis áll olly erős lábon, hogy a féle mahomedamismus, melly mindinkább tért nyer, nem bír erőt venni ezen tájak lakóin, kik, mint mondám, büszkék arra, hogy keresztények. Hagyományaikra sokat tartanak, igy például az Ainsaba folyó nevét hajdani királynőjüknek Sabanak nevétől származtatják, kinek országa ezen folyam partjain terült el, s nem egy törzs emlegeti ezen királynétól való származását s azt, hogy ők volnának a régi Antiochusoknak maradékai. Stella oly szives volt s elkisért bennünket tanyánkig, s útközben megmutatta azon kis templom alapját, mellyet sajátkeziileg épített köböl, s mellyet lasankint ö maga szándékozik fölépíteni. Tanyánkra érkezvén, alig telepedénk le, a tegnapi tréfa újra kezdődik, újra jönek jelenteni, hogy orvad van közel. Hermán öcsémmel azonnal fegyvert ragadánk, a tegnapqhelyre siettünk s csahamar megpillantánk a kétes homályban egy vadászeb nagyságú állatot; egyszerre dördült mindkettőnk fegyvere s az állat összerogyott, megvizsgáltuk s közönséges kisebb faj farkasnak találtuk ; valamivel nagyobb a közönséges sakálnál s az európai farkastól kis testén kívül abban különbözött leginkább, hogy sokkal szélesebb és nagyobb füle volt, azonban szőre az előhaladott idény miatt használhatlan állapotban lévén, bőrét se hoztuk el. E szerencsés lövés felkölté a vadászszenvedélyt bennünk s alig ettük meg utolsó