Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864
1864-10-30 / 30. szám
479 * és por emlékével. Továbbá az év e szakában a versenyidény nem csak a lovak, hanem tulajdonosaik és jó barátok találkozása is , kik rég látván egymást, örülnek a viszontlátásnak s már ez maga is nagyban növeli az élénkséget. Az állványok ismét megteltek a franczia fősportsmenek ismert alakjaikkal, kiket kastélyaikból és erdeikből, a lőfegyverek és agarászatok élvezete mellől, a gyep ellenállhatlan vonzereje csábított ide. Mondhatni, hogy az egész előkelő világ megjelent s a nézőtér zsúfoltsága bizonyitá, hogy a párisi polgárvilág'is gyorsan megízlelte a versenysportban rejlő mulatságot. Az e nyár folytán angol és franczia földön tapasztalt versenyesemények azonban nagy befolyást gyakoroltak a franczia turfiták hangulatára és igényeire. Hangjuk sokkal önbizottabb és követelőbb ; mint csak nem rég volt, midőn a két ország versenylovainak viszonylagos becséről szólottak. Még most is büszkék a nagy győzelemre (s e győzelem — akár esetleg, akár a körülmények okozták — valóban nagy is volt), mellyet a múlt nyáron vivtak ki. Blair Atholt, a Derby és a St. Leger nyertesét , a Grand Prix de Parisban megverte Vermout — ez nagy szó, melly minden francziának élénk emlékében van. Méltányos azonban megjegyezni, hogy Blair Atholt azért a franczia turfiták nagyra becsülik, s hogy e ló kitűnőségét sőt fennsöbbségét senki se hajlandóbb elismerni, mint épen Vermout tulajdonosa. A diadal mindamellett nevezetes marad, s az ebből származott önbizalmat épen nem csökkenté Dollár futása Goodwood gyepén, hol a főversenyek egyikét a Cup-ot megnyerte. E lónak a longchampsi korlátok közötti megjelenése ollyszerü kíváncsiságot keltett, minőt egy királyi herczegböl hirtelen fejedelemmé emelkedett egyén látása. Dollárt eleget látták a francziák azelőtt, de nem mióta az angol elsőrendű dijak egyikét nyerte. Természetesen ö volt a főkedvencz, 2 öt l-re fogadtak reá a mezőny ellen a 20,000 frankos Grand Prix Impérialban, s diadalát az indulás előtt bevégzett ténynek tárták. Legfélelmesebb elleneinek Orphelint és Nobilityt hitték, mellyek 3 és 6:1 álltak a fogadásban, mig Noéliet (melly pedig a legfélelmesebbnek bizonyéit) senki sem akarta 15: 1 vállalni. A munka, mellyet Dollár ezen idényben a csatorna mindkét partján végzett, kétségtelenül igen kemény volt ugyan , de azért épen nem volt mondható, hogy a lovon fáradtság jelei tűntek volna fel, vagy hogy állapota ellen bármilly kifogást lehetett volna tenni a perczben, midőn nyergelték a nagy versenyre , mellyet mindenki csodálkozására és meglepetésére — elvesztett. A Grand Prix de 1' Empereur távolsága ez előtt 4000 métre volt, két izben megfutandó ; most már csak egy az íz, mig a távolság 6200 métre-re (3 mf. 7 furlong) emeltetett; az utolsó 200 métre ollyas valami lévén, mint az utolsó hajszál, melly alatt a teve háta letörött. A távolság mindenesetre nagynak tűnik fel. E versenyt tavai a franczia Derby győztese Souvenir nyerte, melly azóta semmi emlékezeteset se vitt végbe. Ez idén Orphelin sántán s végkép megverve ért be; Dollárból a távoszlopnái már egészen kifogyott a szusz s a nyertesnek remélt ló ügetve ment el a nyerpont előtt; mig Noélie a győztes aránylag legfrisebbnek látszott ugyan, de világos volt, hogy ez is megsokallta a távolságot, s Nobilityvel együtt csak úgy támogatva vezették haza a lovarok. A verseny azonban érdekes volt és izgató, az esélyek változatosak s az eredmény csaknem az utolsó perczig kétes. A futás a kisebb pályakörön ment
