Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-10-10 / 28. szám

453 szerető szívességgel hoztak az általuk épen frissibe készített kutacskákból friss vizet, sőt kevés épen akkor fejt tejet js. A vándorcsapat féríiai azonban — kik ugy látszik a kiséretünkbeli mohamedánokkal ismerősek voltak — állatjaik ellátásával foglalkozának, míg a meztelen ifjúság kíváncsian keveredett az európai vadásztársaság közé, úgy hogy a szerte heverő nép és közé elegyen járókelő ifjúság eleven szép képet nyújtott a szemlélőnek, mihez nem kis változatosságot adtak a száraz gallyakon függő gazellák, főzéshez, sütéshez készülődő szakácsok lótása futása, az állatok kényelmes és étvágyteljes evése, míg imitt amott a fáradó európai vadászok horkoltak, egy egy bennszülött által legyeztetvén magukat az alkalmatlan moszkitok ellen. E csendéleti kép azonban csakhamar megzavartatott! Csodálatos zene hangjai zavarták meg a déli nyugalmat,mely kis csengők csengése, hegedűsök és énekesek dalával vegyítve mindinkább közeledett; midőn megpillantottuk a tánczoló zenélő előcsapatot, csakhamar feltűnt egy csinos dalias alak öszvéren, s ez Abdul Kerim, Arkikó naimja volt, kit számos kíséretével együtt a pasa rendelt hozzánk , hogy lenne utazásunkban kalauzunk s egyszersmind a benszülöttek s ezek különféle nemzetsége között tolmács és védőnk. A herczegiró részletesen leirja a csapat érkezését és a félmezetlen kiséretnek valóban bizarr képét élénken festve, dicséretekkel halmozza el Abdúl Kerimet, ki daczára annak, hogy legkevesbé sem birt európai miveltséggel, mégis mint igen érdekes? udvarias, kellemes, előzékeny társalgó tűnt ki, s — bár tolmács által kelle közlekedniük vele —• társalgása is épületes volt, s későbbi útjokban nem kis szolgálatokat köszönbetének eme derék férfiúnak, ki a házigazda szerepét valódi lovagias érzéssel fogta fel s viselte fogytig. Másnapi útjában és vadászatán herczegirónk semmi érdekes kalandról vagy élményről nem értesíthet, csupán az erre következett éjen történi kellemetlen eseményt említjük, a midőn is egy párducz a kíséret egyik barna szolgáját szemelvén ki estebédjeül, nagy sikoltásra riadtak fel az utazók, s meg is mentették a kissé megmarczangolt, azonban mégis menekült szerencsétlent. Elhagyta a társaságot e napok alatt a herczegiró nagy sajnálatára, Lord Hay; egyik nap a másik után sok nélkülözésre s főleg a tikkasztó nagy hőség és különösen a nem egy egy 24 órán által nélkülözött ivóvíz hiánya miatt, sok szenvedésre adott alkalmat, s ezeket is élénk szinekkel festve olvassuk. Nem sokára azonban vidorabb képet rajzol az iró , midőn a begyeken által zarándokolva kies árnyas erdőkbe jutottak s a forró szél által homokkal tele hordott szemeiknek jól esett az üde lég, a hivesebb szellő és a zöldelö pázsit, mellynek egyes fáin gyönyörű kisded kolibrik és óriás füles sasok vegyes társasága tanyázott. Alig pihentünk meg kissé s frissítő ital és mérsékelt eledel után az út kiáltott fáradalmait már feledve, felüdült kedvel ragadott mindenki fegyvert, hogy még a beálló esthomály előtt néhány szép lövést tehessünk — a minthogy tevénk is — ejtve nem egy óriás nagy füles sast, melyek némelyikének kiterjesztett szárnyai 8 láb hoszszúak voltak. Egy igen szép példány csak szárnyalva lön sKretsmernek sikerült eleven képét festhetni, mellyet a midőn javában készítene, a sas neki rugaszkodik s egy hatalmas lökéssel felfordítva a festő rögtönzött műhelyét, magasra emelkedett fel s I