Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-10-10 / 28. szám

447 Az angol versenylovakról. Rous admirálnak a „Times"-ban közlött (s e lapokban nem rég ismertetett) czikke elég befolyással birt ugyan az alsó házra, hogy ez a „királyi tiszteletdijak" megvonásának indítványa ellen nyilatkozzék: de koránsem volt elég hathatós arra, hogy az angol ló állítólagos satnyulása elleni panaszokat elhallgattassa. Mellőzve a sok apróbb lapban folyvást emelkedő hangokat, a „Field" ujabban egy sok értelemmel irt czikkct vesz bonczkése alá, melly czikk a tekintélyes „Edinburgh Review"-nak harmincz lapján jelent meg. E czikk irója, a telivérek állítólagos satnyulásának két fö oka gyanánt, a kora idomitást és versenyzést s a handicap-rendszert hozván fel, ebből e következtetést vonja: — „Világos, hogy a handicapok czélja nem egyéb, mint sok lóból álló nagy mezőnyöket hozni össze, mi nyújt ugyan sportot, de más részt világos az is, hogy e handicaprendszer gyönge és haszontalan lovak tartására ösztönzi a tenyésztőket, mellyeknek ivadékaik aztán ép olly roszak, vagy még roszabbak lesznek." — E nézet támogatása végett aztán a czikkiró egy Mr. Dickenson tekintélyére hivatkozik, ki ezt mondá: — „A versenyek jelen rendszerével oda jutottunk, hogy egy egészen más faj versenyló állt elő, a kicsiny, vékony, gyönge versenyló, melly könnyen és hamar eléri teljessége fokát s ép olly könnyen és hamar hanyatlik le. A másik nagy baj a handicapok átalános divatja. Ez előmozdítja úgyan a sportot s a fogadásokat növeli: de a hazai lótenyésztésre kártékonyán hat." — Rous admirál megmutatta már, hogy e pontra nézve a legnagyobb tévfogalom uralkodik. A ki a fönebbi vádat, a tárgy előleges ismerete nélkül, olvassa, könnyen azt hihetné, hogy a tenyésztő szántszándékkal nevel „kicsiny, vékony, gyönge" lovat, a melly csak handicapnyerésre való legyen, s hogy egy egy Stockwell vagy Rataplan, Buckstone vagy Caractacus az illető ménesben valóságos csapásnak van tekintve, Igaz, hogy a handicapok sok bajt okoznak s különböző csalásokra vezetnek: hanem hogy a telivérlóra nézve volnának kártékonyak, az téveszme. Minden tenyésztő, ki saját érdekét ismeri, mindent elkövet, hogy olly anyakanczát és olly hágó mént szerezzen, mellyektől legvalóbbszinüen tenyészthessen nyerteseket, nem handicap-nyerőket, mint a czikk állítja, hanem nagy korterhü (weight-for-age) versenyek nyerőit. Például, Mr. Blenkiron mellyik tenyésztményére legbüszkébb ? Kétségkiviil Caractacusra, melly Derbyt nyert, bár Brightont és sok más sikeres handicaplovat adott el évről évre az árveréseken.A handicapok, a helyett hogy , a hazai lótenyésztésre kártékonyán hatnának," nagy szolgálatot tesznek, mert ösztönzik a tenyésztőt, kisebb jutalmakat adván a kisebb értékű lovaknak; mig a nagy dijak, mint a Derby, Oaks, Leger, 2000 guinea sat. az illető év legjobb lovainak részéül esnek. Daczára minden gondnak és itélő tehetségnek, mellyel tenyésztőink az apa- és anyalovakat megválasztják: évenként bizonyos arányban dögöket nevelnek s még a „ménes vkágai" közül is, a miknek az árveréseken eladott éves csikók tartatnak, hány válik ki ollyan, melly az érte adott összeget megéri ? Ali az, hogy a tenyésztés többé kevésbé lotteria; s ha csupán csak a nagy dijak volnának nyerhetők: a versenyző nem adhatná meg a nagy árakat, mellyeket most örömest megád egy egy jó