Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-01-30 / 3. szám

42 a hozzáférhetőbb hegyi [ösvényeket, kivált pedig ügyelni az erdőre s intézkedni a fa eladása körül, a mi a kincstári jövedelmek) egyik forrása. A vadászatból van némi járandóságuk p. o. rókabörök, a zerge, őz vagy szarvas agancsai, jóllehet bizonyos megszabott áron a vadász ezeket megtarthatja magának. Azonkívül ők adják az idegeneknek a szabadságot, hogy vadászhasson (ha ugyan van vadászati engedélye, mi nyolez forintba kerül), de csak olly területen, melly nincs külön királyi vagy magánvadászatra fenntartva; meg is engedhetik alárendeltjeiknek, hogy az idegent kisérjék, melly kiséret nélkül csakugyan nem is szabad lőnie. Ezen alárendelt csőszök (jágerok) végzik 'mindazt a mi a vadászattal kapcsolatos : őrzik a vadat, gondoskodnak fenntartásáról, szemmel tartják az orzókat, vigyáznak a kijelölt határokra stb., egyúttal pedig élvezik a vadászat gyönyörét és hasznát, mert csak is ők vadászhatnak egyedül, s minden nagyobb vad után, melylyet elejtnek, bizonyos osztalékot húznak. így minden rókától jár nekik harminczhat krajczár; egy őztől ugyanannyi; egy zergétöl körül-belől két forint; egy szarvastól még több ; egy hiúztól pedig (bár ezek, úgy hiszem, jelenleg már végkép kipusztultak Bajorországban) huszonöt vagy harmincz forint. Ez egészen külön jár bérükön fölül, melly 120—300 forintra rúg évenkint a szolgálati idő hossza szerint, de ebből aztán nemcsak meg kell élniök, hanem fegyvert is meg lőszert stb. kell venniök. Izmos, tevékeny, elszánt emberek ezek, hideget fáradságot, nélkülözést könnyen tűrők ; kevéssel beérik, kivált vadászaton, a hol jóformán csak tejjel s kenyérrel élnek; pompás kapaszkodók s rettenthetlenek. Mikor királyi szolgálatba állnak (a bajor zerge-területek jobbára a király tulajdonai), mi többnyire 18—19 éves korukban történik, mint újonczokat többnyire valamelly külön vadászterületre küldik, hol a zerge, nagyobb számmal lévén, gondosabb őrködést igényel s hol az orzók, ha berontanak, rendszerint nagy erőt fejtenek ki. Ezért itt a vadászok mindig apróbb csapatokban portyáznak s néha egész hónapot töltenek a hegyek között, kenyérrel, tejjel s egy megemészthetlen tésztafélével élve, mit itt „Schmarren"-nek hívnak. E hegyeken a magasabb ösvények s átkelők rendkívül [meredekek, szűkek és fárasztók, csak hellyel-közzel akad egy kis tér, hol valamivel jobban esik a járás, úgy hogy a fiatal vadász csakhamar hozzá törődik a munkához és veszedelemhez. Ha bizonyos időt e szigorú szolgálatban kitöltöttek, más állomásra küldik, hol a jövedelem nagyobb s a munka kevésbé terhes. Rendszerint közép termetű férfiak, jóllehet ollykor láthatni közöttük legényeket, kik óriási arányokat mutatnak. Két vagy három hó előtt találkoztam egy fiatal vadásszal, ki jóllehet nem érte el még huszadik évét, 6 láb s 8 hüvelyknyi magas volt s erőteljesen volt megteremve. Beh megszántam volna a vadorzót, ki lőtávolságra közeledett volna hozzá! Jobbára kitűnő czélzók; ismertem egyet ki válltól (azaz támasz nélkül) 160 yardnyira százszor egymásután eltalált egy körülbelül 7 hüvelyknyi átmérőjű fekete gyürüt golyóval, mellyböl 40—50 jut egy fontra. A mint már elébb megjegyeztem, nagy ellenszenvvel viseltetnek a vad-orzók iránt, mi nem is csoda, mert ha körmük közé kerülnek, azok bizony rettentően elkínozzák, ha nem is fosztják meg életétől. Egyik, a ki zergevadászatomban főkísérőm