Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-09-10 / 25. szám

401_ Miután az esős idők már közeledtek s egy magamban csavarogni már meg is úntam, elhatároztam hogy visszafelé indulok a Kasmíri völgybe ; gyümölcs utáni erős vágyam is hathatósan támogatta ebben tervemet. Mentem tehát Dzsuknus-ba, onnan másnap Busmonba, s két nap áthatoltam a Busmon-hágón Summahal-ig, melly kis falu a kasmíri völgy délkeleti oldalán fekszik alacsony halmok között. Itt kedvem szerint jól laktam málnával, cseresnyével, baraczkkal s pompás izü szilvával. E vidéken milliónyi a selyembogár, a falusi asszonyok nagy kosarakban hordozzák a selyemgubókat s eszökbe se jut fölszedni a mi útközben elhullong. Ez évben több olasz csupán a végből jött Islamabadba, hogy tojást szedjen össze, mellyel a hazájukbeli megromlott tojásokat kipótolják. Summahal-ban összeakadtam úti társammal, s két-háromszori kísérletünk fekete medvét lőhetni, megbukván, annyira megúntuk ez ocsmány dolgot — akár malaczra lőne az ember cseresznyefán, ha t. i. a malacz fára tudna mászni— hogy elhatároztuk, daczolunk az esővel s visszatérünk ismét a kőszáli zergékhez; és szerencsénk hogy így cselekedtünk. Az eső néhány napig feltartóztatott, azonkívül készleteket is vártunk Seranuggerból; de végre megindúltunk, átkeltünk a Busmonhágón Wurdurm-ba, aztán ezen s éjszak keleti határhegységein keresztül a Zorge-Nai nevü völgybe. Ennek két nagy ága van, a főbbik a Kun és Nun csúcsok (23,400 lábnyi magas csúcsok a tenger szine fölöttt) éjszaki oldalától húzódik, a másik két jegnyétöl, mellyek Oee Nai s Colahoi Nai tetőin fekszenek. Mindkettő a Jériabad folyamára nyílik, melly a Kun és Nun ormok déli lejtőjén fakad; ez pedig a Wurdurm folyamával Karvo mellett egyesül. Zorge Nai zerge-határát kevéssé háborgatták, a mennyire tudtomra esett, csak két vadász puskázott benne, egyike egyenest Angolországból jött ide e végre s két három évi élvezetet szerzett magának. A medve is bőséggel van itt, a kőszáli zergéknek pedig mintha termetesebb szarvuk volna mint a Wurdurm mellékieknek. Jul. 14-dikén egy pár medvét ejtettem s következő nap egy roppant nagyot megsebesítettem, de ez elinalt; szerencsétlenségemre ekkor megsértettem lábamat s több napig ki nem járhattam. Társam folytatta a munkát. Az idő sehogysem kedvezett — sok esős nap; ha pedig nem esett, a köd olly sürün lepte el a halmokat, hogy lehetetlen volt lőni. Jul. 16-dikán társam egy szép kőszáli zerge falkára bukkant; 70 yardnyira megközelítette, de első lövését elhibázta; másodika egyet elejtett, harmadika kettőt megsebesített. A megsebesülteket nyomozta egy darabig, de nagy zápor jött s elmosta a nyomokat, így hát vissza kellett térnie. Másnap ugyanazon helyen két medvét talált: épen az egyik megsebesített zergét marczangolták — a harmadiknak nem jött nyomára. 29-ikéig négy medvét ölt s ötöt megsebesített, de zergékhez nem jutott. Az nap fölszedtem sátromat és Búrra Zorge Nai-ban telepedtem meg olly szándékkal, hogy ott két-három napot vadászok. Szolgáimat mind hátrahagytam s reggelenként egy coolit küldtem a reggeliért s ebédért. Másnap, alighogy kiindultunk, derék zergecsoportra bukkantunk. Nagy kerülőt kelle tennünk, hogy föléjök iuthassunk s az ut nagyon bajos volt egy darabon — körülbelül egy lábnyi széles szikla-gerincz görgeteggel borítva s rémítő mélység az oldalán. Sükerült szépen föléjök kerülnünk s egynek épen nyakát meg vállát láttam,