Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-09-10 / 25. szám

399_ Ekkor a Maros és Tisza porondos partjain leghálásabb a vadászat, s a türelmes vadász a vizpartra csapatostól leszállók közül egy lövésre többet is ejthet el. A vadgerlének húsa kitünőleg jó, a fiatal sülten, párolt rizzsel, az öreg páczolva, spékelve mint a nyúl. Igy készitik Szegeden. A ki mind ezt nem hiszi, jöjön hozzám Szent István napja és september 5-ke közt, de hozzon valami arcanum triplicatumot a szúnyog ellen, mert ezen köpiilőzö (scbröpfölő) állat nedvesebb évben olly nagyon ragaszkodik a lesben álló vadászhoz, hogy még glacékesztyiije sem menti meg kezét a szúnyog szúrástól, söt a Havas úr által ajánlt czitromlé, mellyet kezembe s arczomba dörzsöltem, sikeretlennek bizonyúlt. Szeretném is, ha valaki szúnyogtávolitó biztos szert fedezne fel, s megsúgná mivoltát, legalább is megéljenezném. (Folytatjuk.) Néhány napi sport Kasmírban. (Vége). Jun. 13-dikán szépen zsákmányolhattam volna, de nyomorúltan lőttem. Tanyámat nagyon korán hagytam el, Sunyon Nai a főfolyam egyik ága felé indúlván. Még negyed mértföldnyire sem voltam, pompás lövésem esett egy medvére, fején találtam s rögtön oda lett. Nem sokára ezután, a mint egészen elfuladva egy meredek part tetejére érkeztem, egy kő mögött körülbelül 70 yardnyira egy mosusz-állat fejét s vállát pillantottam meg; rá lőttem, de ingatagul, s elhibáztam. Aztán d. e. 10 óráig semmitsem láttunk,így hát lepihentünk reggelizni. Még be sem fejeztem midőn két derék medvét pillantottam meg; az egyiket szép lassan megközelítettük, de pajtása megszagolt s elugrott. Egy ideig valami 30 yardnyira ültem a másik fölött a part szélén, a mint végre kibújt a szikla megöl, elhibáztam, nagyon magasan lőttem. Délután 70 yardnyiról lőttem ugyancsak medvéres vállán keményen megsebesítettem; meglátott? ránk rohant, de a második csö visszafordította s megugrott; messzire követtük véres nyomát de meg nem keríthettük. E nyomozás közben három kőszáli zergére bukkantunk, s könnyű szerrel megközelítettük 150 yardnyira. Egy szépen megtermett baknak eltörtem első lábát, de második lövéshez nem juthattam ; a bal csövei egy öreg nőstyént terítettem le; a megsebesült bak azonban elillant. Haza tértemben még egy messzi lövésem volt egy mosusz-állatra, ezt is elhibáztam. Gyalázatos egy nap volt ez: hét lövésem közül három épen nem talált s a többi négy közül is csak kettő ejtet zsákmányt. De örvendve jelenthetem, hogy a] következő napokban aztán több szerencsével jártam el a vadnak mind felkutatásában mind megejtésében. 15-dikén két pompás medvét terítettem le. Először csak egyikét láttam s mintegy 30 yardnyira közeledtem hozzá; közvetlen a lövés előtt más kettőt pillantottam meg a hegyoldalban valami 100 yarddal tovább étkezve. Elszántan lapoczkája mögé czélozva a legközelebbinek, azon biztos bitben nyomtam meg a ravaszt, hogy a medvét halva látom lerogyni; de biz az csak bőgött s körültekintett, kit támadjon meg. A más kettő közül a nagyobbik a bögés hallatára lerohant pajtásához, s most mind a kettő hátulsó lábára állva rettentően hadonázott. Meg kell vallanom hogy nem nagy gyönyörűséget találtam e látvány-