Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864
1864-01-30 / 3. szám
37 Más nap sürgős elfoglaltatásoin miatt jelen nem lehetvén, csak hallomás után jegyezhetem fel röviden a következőket: Az ötödik párból Dézsy Ferencz feketéje maradván fenn, a fennmaradt agarak tulajdonosai újra húztak s következőkép ment végbe a futás : Gr. Vay Ábrahám — Szajna) Gencsy Ferencz — Holló) Id. Retsky Andr. — Csipke ) Cs iP k e- Dézsy Ferencz — F e k. ) Hol l°Mint a tulajdonosoktól hallottam, Retsky Andrásnak halaszthatlan teendők miatt elkellvén utaznia, agarát visszavonta — s így a billikomot azon agárnak kellene kiadni, melly először impune fennmaradt és másodszor vetélytársa visszavonatott. Megjegyzendő az is, hogy ez harmadik napon lévén, csak hárman voltak jelen: a két tulajdonos s az egyiknek fia. T. Az akadályverseny és a vadászié. A „Field" utóbbi számaiban érdekes eszmecsere folyt azon állítás fölött, hogy „a vadászlovak tenyésztésének és nevelésének legjobb eszközei az akadályversenyek." —• A szerkesztőségnek egy vezérczikkében fejtegetett ezen állítását a következő számában erősen megtámadja „Eques" s így szól: „Az első akadályversenyek egészen különbözők voltak a mostaniaktól s az eredeti Steeple-chase nem volt egyéb mint két három lovas kísérlete, mellyikük ér hamarább az induló pontról egy más kitűzött pontra. A. pontról indúlva Z. pontra, kellett érniök, a mint tudtak, a mint birtak, mintha falka után lovagolnának. Még ezen esetben is a lónak túlon túli szorítása sok bajt okozott s gyakran esett hiba emberben vagy lóban. Ez azonban a ló és lovas anyagi és erkölcsi erejének nagy próbája volt s habár a vadászló tenyésztését semmiben sem mozdította elő, mindenesetre még is sport nevet érdemelt, mert a lovast a vidéknek felismerésére, a talaj és lovaglás gyors megítélésére s bizonyos önállóságra tanította. Később versenyszerűvé lett a dolog, — ma pedig már kitűzött versenytéren, mesterségesen készített akadályokon át s bámuló nézőtömeg előtt folynak e valóságos versenyek." „En részemről egyetlen egy illy akadályversenyen se láttam olly lovat, melly tenyésztésre alkalmas lett volna, pedig lótenyésztő vidéken lakom s e részben elméleti és gyakorlati ismeretekkel birok. A nyugodt, bátor, ovatos, értelmes vadászló' nem tenyészthető a szeles, ragadó és salak steeple-chasertől, hanem kell, hogy jó versenyló legyen az apja s gondosan nevelve, három éves korától kezdve néha néha nyúlkopókkal járjon ki. Saját kellékei és jó tulajdonai önkényt fejlödnek ki véréből és fajából, mint a jó kutyánál; s van a telivérlovaknak több olly ága, melly vadászata kitűnően alkalmasnak bizonyúl. Ezeknek fő ismertető jele a szelídség és jó indulat; mert ha bár daczos (bad tempered) állatból is válhatik jó vadászló, egy kezes ló tíz amollyannal felér lovaglásban vagy ugrásban." „Tévednek kik azt hiszik, hogy a falka után nagy teherrel menő vadászlovat roppant mén után kell tenyészteni, — ellenkezőleg, több a kis méntől származott erŐ3 ló. Anyja szelíd és kezes állat, mindkettő gondos tartásban részesül, mintegy a család tagja gyanánt tekinti magát, istállóban vagy künn a mezőn oda jön a látoga3*
