Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-08-20 / 23. szám

367_ pant határának legszélsőbb délnyugati sarkára esik ugyan, ezt tehát vadászok nem zavarják, de mert egyfelől a halasi homoktenger, másfelől a szegedi homoksikság környezi, ezért az átokházi puszta nevének tökéletesen megfelel, mert mig csak verebet vagy vércsét se láthatni legnagyobb részén s szélein mintegy ki van halva a vegetatio, itt tehát sem a gazda, sem a vadász, sem a természetbúvár nem talál szemének nyugpontot, hacsak a kopár vadon tekintetű homoktorlatokban nem gyönyörködik. Az alsó-városi határt szegélyző köröséri, ötömösi, mérges és ruki erdőkben rit" kán vadászunk, egyrészt mert vadállományuk csekély s ezt is az év minden szakában H SclS 6S £1 róka, télen pedig gyakran a farkasok pusztítják, másrészt mert tőlünk messzire s lakatlan tájakra esnek, hol négy öt vadász alig találna alkalmas éji tanyát, elegendő hajtót pedig összeszedni ép olly nehéz mint költséges. Az alsó-városi határnak terjedtebb sík pontjait, hol kevesebb s egymástól távolabb a tanya, tavasszal s ősszel meglátogatják a darvak ós túzokok is, de mert csak azok látogatják, lövés rájok ritkán esik, s ha esett, elhagyják e tájakat. A reznek is megfordúl itt, de csak esetleg találhatni s akkor is legfeljebb kettőt, hármat s igy a városban lakó vadász ritkán dicsekedhetik azzal, hogy rezneket lőtt. Mint észlelhettük, eddig tisztán Szegednek mint községnek városi határáról szóltam. Ennek leirt vadásztéreit a növekedő népesedés és a tanyai gazdálkodási rendszer módosíthatja ugyan, de nem csökkentheti, különösen ha vadásztörvényünk leend, mert a szőllökben mindig talál a vad nyűg- és szaporodási helyeket, a tanyák körüli kertek és szérűkben élelmet, a zsombékok, nádasok és erdőkben menhelyeket, különösen ha a város az erdőmivelést el nem hanyagolja, a tanyai lakosság pedig a faültetést és az élő sövényekkeli kexitezést még jobban fogja gyakorlatba venni, mint eddig tevé, mert az eddig említett vadnemek mint általában a repülő és futó vadak legnagyobb része jobban szereti a sík, mint a hegyes tájakat, talán mert amazokon többféle az élelen^ könnyebb a vigyázat és a menekvés, szelídebb az égalj, tehát csekélyebb télen a hó, tavasszal meg korábban olvad el s előbb termékenyíti meg a földet, kelteti fel a rovarokat s a növényzetet, és előbb sűríti meg a menhelyeket. Néhány napi sport Kasmírban. Nem lesz talán érdektelen, ha röviden elbeszélem vadász-kirándulásomat Kasmír hegyeiben. April 14-dikén indúltam cl társammal Multanból, melly tán a legforróbb, legporosabb hely a föld kerekségén. Nem épen kényelmes szekerünket két ló húzza, mellyeket hat mértföldenként váltunk ; a postamesterek adják s általában nagyon derék állatok, csakhogy néha kissé nehéz megindítani. Multán s Lahore közt nem olly út van, mellyet Indiában „puká-"nak neveznek, hanem mezei út, gyakran terjedelmes sással, füvei borítva, a hol tehát a lónak kemény a munkája. Korán reggel s késő este sok foglyot, feketét és szürkét is, látni az úton; Akbar és Gogira környékén fekete