Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-08-10 / 22. szám

349_ a felső városi szőllökből kiérve, balra azonnal felismerhet, mert sík vize messze csillámlik. Ezt is mint a szegedi Fertőt, növényzet nélküli szikes talajon összegyűlt eső és hóviz képezi, mellynek tiszta tükrét csak szelek hozhatják mozgásba és hullámzásba. Nagy vízálláskor a fejértó terjedelme is nagyobb, illyenkor széleitől néhány lépésnyire csolnakázható, de csekélyebb vízállásban egyes apró mélyedéseit kivéve mindenütt lábolható. A fejértó tavasszal és ősszel szélkiáltók, kacsák s főleg vadlúdak rendes tanyája ugyan, de nappal háladatlan vadásztér. Éjjel azonban, vaddús időkben a szélein, vagy leginkább a közepe táján levő szigetkén, ásott gödörből lőhet a vadász pecsenyének cs kitömésre való elég vadat a fenebbi nemekből; néha egy lövésre is annyit, hogy egymaga el sem birja vinni. Igy Hegedűs uram a közel Fertő szélén lakó gazda, egy hajnalkor 13 szélkiáltót lőtt egy lövésre, mások 3—5 ludat, H.... barátom álma pedig csakugyan teljesedett, midőn egy őszi éjjel a szigetkén, gödrében az átfázott vadászok álmát aludta. Álmában maga körül száz meg száz ludat és kacsát látott olly közel, hogy már puskája csővét is csipkedték, s midőn föleszmélne a gágogás és ropogás okozta zaira, ámulatában azt sem tudta, kézzel fogjon-e ritkaság kedveért vadludat, vagy a jó lövésnyire, távolabb összecsoportosult tömegek egyike közé durrantson-e. Ezen embarras de richesseben az utóbbira határozta el magát, kettős futóval töltött lövésének eredménye hét lúd volt. Egy idő óta e számot tizenegyre emelte (páros számot a vadász ritkán mond) s mi elhisszük, mert minden tekintetben olly jó ember, hogy tréfából sem kívánhatunk vele ellenkezni, s a devalvatio úgyis érdeket sértő dolog. Tavaly a Fejértó is porzásig kiszáradt, ex idén azonban aligha meg nem látogatjuk, mert Szeged vidékén ezidén a kacsa és a lud költöttek is, s a szikeken el nem apad a víz. E helyt hadd térjünk át kissé a meteorologiába. Szegeden a száraz tél és esötlen april után ismét attól rettegtek a gazdák, hogy ez év is aszályos leend. — Én május másik fele óta ellenkezőt állítottam. Eszlelvén ugyan is, hogy ez idén a kacsa s a lúd környékünkön megmarad, párzik s költ, s hogy a fürj és haris szokatlan számban telepedett meg a fekete földön s tiszamenti réteken, eszembe jutott mindezek mult évi ellenkezője; világos, gondolám, hogy ezen, ösztönüket követő állatok tavaly a nagy alföldi szárazságot előre megérezték s esősebb tájakra vonúltak el. Igy azon meggyőződéshez jutottam': hogy ha a fürj, és különösen a haris, s a mennyiben a meggyérült vizes helyek megengedik, a kacsa és a lúd nálunk az alföldön junius hóban megmaradnak, azon év nem leend aszályos. Ezt jósoltam már májusban, s jóslatom már ekkoráig nagyon is teljesült. Ebből talán láthatni, hogy a vadászatnak is megvan a maga philosophiája. A Fejértón túl már a felső városi tanyák és szöllök kezdődnek. Itt a talaj, sok szikes pontot kivéve, általában fekete, sárga és sivár homok. Ha minden tanyai gazdának fegyvere vagy tőre nem lenne, a szőllőben és sövények tövén nagyon tenyészne a nyúl és fogoly, a szikes vizekre pedig eljárna a kacsa, de igy, a mint vagyunk, egykét uri gazdánál megőrzött fogolycsapatot kivéve, a felső városi határ hálátlan tér egész a csöngelei erdőig, mellynek sürü füves bokraiban és buczkáiban