Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-07-30 / 21. szám

334_ Vadász és Versenylapban, mellynek hasábjai más érdekeket képviselnek! s más modort igényelnek ? Megfejtem a jövő számban. Vadászadomák. IX. Már többször volt alkalmam megemliteni, hogy fövadra Tamásiban sokat vadásztam ; nem csak a herczeg által tartatott nagyszerű vadászatokban részesülvén, melyekre ő herczegsége engem mindig meghívni kegyes volt; hanem minden löfogyasztáskor is, melyre a Tamási főerdömester által rendesen megkerestettem. Ily vadászatok alkalmával, vacsoráink alatt folyó társalgásunkban, apró történetkék és vadászadomák elbeszélésével szoktunk vala mulatni. Egy izben házigazdánkat, az általunk igen tisztelt H. főerdőmestert, arra szólitá fel vidor társaságunk, hogy ö is beszélne valamit a vadászat és a vadak természete körében tett számos évi tapasztalásakból. Az ősz vadász fejét csóválva mondá: Uraim, elbeszélni nem szeretek; meglehet olyant hoznék fel, — mi nem mindennap történik s rendkivüliségénél fogva, vagy egyiket vagy másikat önök közül arra bírhatná, hogy bajtársát kérdezze: te ! nem füllentett most az öreg ?! Természetes, hogy mi valamennyien az ellenkezőről biztosítottuk s elvégre jó szóval rá vettük, hogy az itt következő adomát beszélje: „Ez előtt mintegy 12 évvel e százötvenezer hold tilos területen a vaddisznók annyira elszaporodtak, hogy a rötvadat tanyáiból kiszorították, s évenként 50—r-60 ezer forintra menő kárt okoztak. E nem csekély kárpótlási sommát a kismartoni igazgatóság restelvén, a herczeg nevében azt a parancsolatot küldte hozzám :—„a Tamási erdészeti tisztség utasi'ttatik, a kártékony vad fogyasztását minden módon eszközölni." Megvallom részemről eddig büszkélkedtem a gondviseletem alatt levő minden vadjaim valóban roppant szaporodásán, és azért igen nehezemre esett ezen hozzám intézett parancsolat; de más részt: meggondolva, hogy helyzetemben legelső kötele ségem engedni, a parancsnak józan értelemben feleltem meg. Mennyi lehetett akkor a vaddisznók? és mennyi a rőtvad száma? kérdé egyikünk. „A vaddisznók állandó számát meghatározni igen bajos: e faj szaporasága sokkal nagyobb mint a rötvadé; mert az emse rendesen nyolczat, de nem ritkán többet is fiadzik; azonfelül rendes és biztos állomása sincsen, vándorol elesége után, a honnannem ritka eset, hogy egyszer az egyik, máskor a másik erdő kerültben található nagyobb számmal; tanyájától egy hétig, de sokkal tovább is elmaradván. Egészen más a rötvad különösen a fővad; ez megtarja állomását, s ha elesége után eltávozik is éjjelenként, még is reggelre vissza vált, s mivel évenként kettőnél többet nem szaporít, azért számban tartani könnyebb és rendes vadász számban is tartja; jaj az alattam álló közvagy fő vadásznak, ki nekem az ilyenről pontosan felelni nem tud. A disznókról tehát az állandó vadszámát meghatározni nem tudnám, ellenben a fő vadról, melynek mennyit